Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)
Tanulmányok - Siptár Péter–Törkenczy Miklós: Magánhangzó – semmi váltakozások a magyarban [Vowel ~ zero alternations in Hungarian] 64
Magánhangzó ~ semmi váltakozások a magyarban 65 1. Tövön belüli ingatag magánhangzók: a „hangkivető" tövek Az ingatag magánhangzók tövön belüli megjelenése a tövek egy zárt, nem termékeny osztályára korlátozódik, pl. bokor ~ bokr-ok. Ezt az osztályt a magyar hagyomány „hangkivető" töveknek, a Vago (1980)-ra visszamenő generatív hagyomány pedig „epentetikus" töveknek nevezi. Bár itt a (régebbi) hagyományos nevükön fogjuk emlegetni őket, látni fogjuk, hogy egyik elnevezés sem felel meg (vagy, ha úgy tetszik, mindkettő megfelel) a tőosztály alább előadott elemzésének. Az ilyen tövek ingatag magánhangzója a toldalékolatlan alakban és mássalhangzóval kezdődő toldalékok előtt megjelenik a kiejtésben, magánhangzóval kezdődő toldalékok előtt azonban általában nem.2 Ezt mutatja az (1) ábra: (1) _# C-kezdetű toldalék V-kezdetű toldalék bokor bokor-ban bokr-ok retek retek-ben retk-ek kölyök kölyök-ben kölyk-ök A „hangkivető" tövek ingatag magánhangzója mindig rövid és szabályosan középső nyelvállású; elölségét és kerekségét a magánhangzó-harmónia szabja meg. így tehát, amikor az ilyen magánhangzók fonetikailag megjelennek, o/ö/e hármas alternációt mutatnak. Az elölképzett kerekítetlen alternáns fonetikailag alsó nyelvállású ugyan, ez azonban - mint bármely o/ö/e alternáció esetében - a fonetikai megvalósítás, nem pedig a fonológiai rendszer kérdése (Siptár - Törkenczy 2000: 55). Csupán hat olyan „hangkivető" tő van, amelyekben az ingatag magánhangzó nyelvállása szabálytalan (alsó vagy felső, nem pedig középső).4 Ezek a (2) ábrában láthatók: 1 Ez a tőosztály, bár nem termékeny, meglehetősen népes. Körülbelül 150 igei és 250 névszói tövet tartalmaz (amelyek egy része morfológiailag komplex, azaz képzett tő). Ezen kívül kisebb számban melléknevek és számnevek is megtalálhatók ebben az osztályban. 2 Egyes magánhangzóval kezdődő toldalékok másképp viselkednek: bokor-ig, bokor-ért, nem pedig *bokr-ig, *bokr-ért. Ezekre a 4.6. pontban fogunk kitérni. Néhány „hangkivető" tőben hátulképzett ingatag magánhangzót találunk, holott a megelőző szótag magánhangzója elölképzett, mégpedig i, í vagy é: pl. szirom, szirm-ok, kínoz, kínz-ás, céloz, célz-ás. Ezek ugyanúgy viselkednek a harmónia szempontjából, mint a híd, héj típusú „antiharmonikus" tövek, és azokhoz hasonló módon elemezhetők (1. pl. Siptár - Törkenczy 2000: 157-169). Pontosabban, amint a fenti toldalékolt alakokból is látható, nem csupán úgy viselkednek, mint az antiharmonikus tövek, hanem maguk is azok. 4 A középső és alsó nyelvállású e-ket megkülönböztető nyelvjárások tanúsága szerint olyan kivételes „hangkivető" tövek is vannak, amelyekben az ingatag magánhangzó (fonológiailag is) alsó nyelvállású e {kebel, kebl-et, telek, telk-ët, vö. retëk, retk-ëi). Itt ettől eltekintünk, hiszen a leírásunkban szereplő nyelvváltozatban ez a különbség nincs meg.
