Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

44 CSÚCS SÁNDOR Ha elfogadjuk azt a kézenfekvőnek látszó feltevést, hogy a votjákban PP *e > PV *ó > o változás zajlott le és a PZ-re is csak egy e-t rekonstruálunk, akkor keresztirányú megfelelést kapunk: PZ PV PP (Cs. S.) e e e e ó (> o) e à (> e) e e Ennek a megoldásnak (amelyben tehát mindhárom esetben PP *e-ből indulunk ki) egyik előnye, hogy segítségével egységes tendenciaként értelmezhetjük a PZ-ben és PV-ben azonos mértékben, bár más-más szavakban lezajlott változásokat. A mindkét nyelvben ritkább *e > *o változás kiváltó okaként egyelőre csak Itkonen fenti magyarázatát említhetjük. Az *o > e változást a zürjénben talán redukciós folyamatnak tekinthetjük, a votják *ó > o változást viszont a rendszerkényszer, az w-vá vált eredeti o pótlásának szükségessége okozta. Mielőtt felvázolnánk az egyes magánhangzók történetét, nézzük meg, hogy milyen előzménye van az általam rekonstruált PP rendszernek. Kiinduló pontnak az UEW Előszavában közölt nyolc magánhangzóból álló, csak rövid magánhangzókat tartalmazó rendszert tekintem, de nem tartom kérdésesnek az *w megvoltát. Az alábbi táblázat mutatja a PP magánhangzók előzményeinek számszerű megoszlását. Csak a biztos etimológiákat vettem figyelembe, illetve a biztosak közül is csak azokat, amelyekben az első szótagi magánhangzó biztosan és egyértelműen rekonstruálható. Tehát azokat az eseteket nem, amikor az UEW több első szótagi magánhangzót is lehetségesnek tart. A hipotetikus hosszú magánhangzót tartalmazó etimológiákat mind az *g-höz soroltam. (Az EP = előpermi terminus az UR, FU és FP etimológiák közös neve.) PP lä a 3 e ô o i ù i u ösz-EP szes ä 6 15 8 29 14 2 6 1 3 84 a 13 4 5 10 20 1 1 3 30 87 e 1 21 19 3 17 5 5 4 6 81 e 1 2 8 4 1 16 o 8 2 15 13 3 4 6 34 85 i 2 1 11 24 1 6 1 46 ü 4 3 1 23 31 u 1 9 3 5 3 49 17 87 ossz. 6 31 44 68 63 55 47 16 98 89 517