Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Lőrinczy Réka: Megjegyzések és újabb adalékok a finnugor nyelvrokonítás fogadtatásához [Some remarks and contributions to the reception of the idea of Finno-Ugric relatedness] 261

268 GYARMATHI-EMLEKÜLES Az idézett szövegrészből a rokonság elfogadása mellett ráadásul az is kiderül, hogy Szereday érdemben fogta fel Sajnovics bizonyításának módszerbeli lényegét (ehhez Sajnovics 1771/1994: 22-23). A fentiekhez további, de „fiatalabb" adalékul szolgálhat 1889-1899-ből Binder János, egykori III. osztályos kolozsvári unitárius főgimnáziumi tanuló „Magyar nyelvtani dolgozatai" 82. lapjának tanúsága (RTAKFK Ms. U 2118/1., MTAK-mikrofilm A 8440/X.). Innen a többi megjegyezni való közül érdemes talán azt is kiemelni, hogy Sylvester, Szenei Molnár, Fogel Márton, Leibnitz, Rudbeck Olef, Geleji Katona, Komáromi Csipkés, Perszlényi, Pápai Páriz, Adami, Bél, Strahlemberg, Fischer, Huszti, Pray, Sajnovics, Gyarmathi, a Debreczeni Grammatika, Révai, Verseghi mellett Otrokocsi Fóris Ferencet is számon tartja (akit az utóbbi időben szintén irányzatosságtól menetesen értékel pl. Hóman 1925a: 9-10, Vásáry 1974: 266-267, Szabados 1998: 626-628). A századvég középfokú oktatásával a finnugrisztika képviselőinek aligha lehetett tehát oka főként színvonaltalansággal öszszefúggő ellenállás miatti panaszra. Az iskolai oktatás milyenségére és hatékonyságára vallhat az is, hogy a különböző értelmiségi pályákra lépők a későbbiekben sem feltétlenül kerültek őstörténeti képzelgések hatása alá. A nem szakmabeli közvélemény éppenséggel helyes tájékozottságáról vallhat az odafigyelés a nyelveredet kérdéseivel szakszerűen foglalkozókra (a nagy nyilvánosság előtt a nyelveredet kérdéseit is tudományos igénnyel tárgyaló szaksajtó, különösen az 1850-1860 közt megjelenő, Reguly-dolgozatokat is közlő Uj Magyar Múzeum történetéhez is H. Labore 1991). Erről tanúskodhatik pl. Imets Fülöp Jákó (1837-1912) Versbe' folyó Úti Napló. 1856. című művének 43v lapján olvasható részlet is (a 456v lap megjegyzése: Másolta: Badilla János VIII. o. tan. 1902. 25/XI. A munka a Batthyaneum kézirattárában van. Leltári szám: 942, jelzet: X 178): [1860]. Aug. 30. Promontor Ős Buda tájékán, híres szöllőhegyek alján Fekszik e sváb helység; mert a magyar kiveszett Szörnyű nagyot hall a főpap s a segéd rövidet lát; Házvezető is sváb, kántor amit magyaráz. Bárha Lauch[...] volt sváb, vendége Budenz pedig ost[...]: Mindkettő nyelvünk nagy művelője leve. Erre nagyon méltó, hogy a jó promontori borból Hajtsunk egy poharat s áldjuk ezért az Urat. Imets F. Jákó III. éves erdélyi papnő vendek. 7 Imets Jákóhoz Szinnyei V: 77-80, valamint a fennebb idézett érsekségi forrás második kötetének 2. lapját.