Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Lőrinczy Réka: Megjegyzések és újabb adalékok a finnugor nyelvrokonítás fogadtatásához [Some remarks and contributions to the reception of the idea of Finno-Ugric relatedness] 261

GYARMATHI-EMLEKULES 267 kötetben található, 1842-es évszámot tartalmazó pecsét köriratában Mártony Gedő József neve szerepel. Születésének és halálának éve (Lakó 1997 II: 34 szerint): 1778-1855. De 1. ugyanott esetleges kutatást még talán megérdemlő egyéb információkat is; b) Lakó adatai szerint az unitárius könyvtár egyetlen Affinitás-kölcsönzője Gyergyai Ferenc volt. Rá vonatkozó információk: 1751-1874, 1816-18: a Kollégium diákja. Ügyvéd, diétái követ, kolozsvári szenátor. 1816— 1836 között az egyik leggyakoribb kölcsönző. Az általa kivett munkák döntő részben a kortárs irodalmat képviselik, de 1816-ban járt nála a Nyelvművelő Társaság munkáinak első darabja is. Az Affinitás 1817-ben volt nála, 1829-ben Révai Elaboratiorját kérte ki. 4. Volt azért siker is a finnugor nyelvhasonlítás történetében, nemcsak ellenállás. Ezt azonban csupán Éder óta hangsúlyozza a szakirodalom. Pedig a korábbi kutatás már tett közzé erre vonatkozó dokumentumokat (elsősorban a rendtárs, Holovics közlései - ehhez is Éder 2000: 49-61). Voltak sikerek külföldön (pl. Sajnovics dániai és bécsi ünnepeltetése) és itthon is. Alighanem „siker"-ként könyvelhető el különben Budai Ézsaiás Éder ([1975]: 16) idézte „panasza" is: (a Sajnovics írta) „munkának kell főképpen tulajdonítani, hogy az említett értelem elhatalmazott. Mert úgy gondolták a' Tudósok...." A korábbi szakirodalom alapján Éder emlegette sikereihez 1. még az ugyancsak egyetértő fogadtatást képviselő Szereday Antal eddig számon nem tartott kiadatlan, Syllabus | Verum nominum, vocabulorumque Scytico-Hun- | nico -Hungaricorum című, 1785-ös keltezésű, előszót is tartalmazó kéziratos munkájának egy részletét. Az EME-gyűjteménybe tartozó mű a kolozsvári egyetemi könyvtár kézirattárában van (jelzete Ms 1246, MTAK-mikrofilmtárié A 8858/V). Recepciótörténeti okokból idézendő részlete: 1 Adjiciendum huic opellae censui e praeclaro opere Joannis Saino

vits Ungari, olim Societatis Jesu Alumni, in quo sat credibiliter demonstrat Jdioma Hungaricum, et Lapponum plurimum inter se se convenire, transcriptum commonitorium pium quemdam sermonem, a-5 pud funus certi hominis mortui, vetusta dialecto hungarica ad praesentes factum. Subjecta cuique voci sua moderna significatione, Ut ille, et plurium subeat curiositatem ac notitiam, et liquidius appareat, quantum distet moderna dialectus hungarica a veteri. Est autem is sequens: 10 Latatiatuc .... 6 Szeredai Antal (1740-1799) 1773 után lett kanonok, majd a gyulafehérvári káptalan nagyprépostja. A középkori forráskiadás egyik kezdeményezője (Hóman 1925b: 22-23, Jakó 1997: 19-21). Egyháztörténeti és egyéb munkák szerzője (Szinnyei: XIII: 814-815; továbbá Sommervogel VII: 1783; Lukács 1983: 1662. Továbbá a gyulafehérvári érseki levéltárban Az erdélyi egyházmegye | papjainak névsora 1556-tól, | napjainkig c. kéziratnak számító munka IV: 20. Ez utóbbi forrás adatainak rendelkezésemre bocsátását Léstyán Ferenc vikárius úrnak köszönöm).