Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Egyed Emese: „Scytha vagyok” Kéziratos paszkvillus a Demonstratioról – Sajnovitsnak [„I’m a Scythian” – A manuscript pasquinade on Demonstratio – to Sajnovits] 246

248 GYARMATHI-EMLEKULES szerző készítette, s a néhány javítás a szöveggel való huzamosabb foglalatosság (valóságos műgond) eredménye. A levél szövegképe hatásosan jeleníti meg a tartalmat. A versszakok kezdő sorainak elhelyezése, a prózai levélrész tudatos szólamhasználata gyakorlott szónokra, tanult levelezőre vall. A verses szövegrészben a négysoros strófák első sorai a lapszélhez közelebb kezdődnek, a következő három valamivel beljebb. A szöveg központozása az írásos érvelés tényleges kultúráját mutatja, pontosság, stiláris ökonómia jellemzi. Az elhallgatásokat (hatásszüneteket) szaggatott vonal jelzi7

. A „levél" írásmódja lendületes. A betűsorok dőlésszöge egyenletes. A szóközök tiszták, a kis- és nagybetűk karakteresek. A szóelválasztás négyféleképpen történik: kötőjel nélkül, sorvégi kötőjellel, sorvégi és sor eleji kötőjellel, egy esetben sor végén „ , sor elején -jellel. Az ige előtti igekötőket többnyire külön írja a szerző: meg állítás, el vivén, ki találni. A magánhangzók jelölésében a rövid /', u, o, illetőleg a hosszú ű és ő használata kizárólagos. A mássalhangzók közül a cs hang jelölésében a korra jellemző ts (erkőltsei) és cs (bölcseit) ingadozás tapasztalható. A c-t tz jelöli. Szóbelseji helyzetben nem ritka a kettőzött j és Ily. ijjesztik, éjjszak, ujjra, Hlyeién, mellyhez. Előfordul az ejtéskönnyítő j jelölése is: elejink. Morfémahatárokon a mássalhangzók jelölésében a szóelemző és kiejtés szerinti írásmód keveredik: szabadság, emelje, tettzik, mutattyák8

.

Az írásmód alapján okkal következtetünk tehát arra, hogy a levél írója rendszeresen olvasott és írt magyarul. A paszkvillus szókészlete választékos és kifejező. A tzirkalmas 'matematikus', viszketegség, csőr szavak a levélíró nyelvújító kedvét jelzik. Az akkoriban még általános használatú opinio helyett a vélekedés, az agraria helyett a majorkodó, a meg kövesedéit, azaz petrificált (magyarázó mellérendelő szerkezet) szerzőnk purizmusra való hajlamát mutatják. Nem él erőltetettség hatását keltő képzett származékokkal. Könnyed, fordulatos nyelvezete élőbeszédszerű, néhol retorikai hangsúlyokkal. Nem terhelik latinizmusok. A vendégszövegek, idézések indokoltak, a tudományos érvelés és a gúny szükséges kellékei. A Gyöngyösi-strófa egyenlő ütemű, erőteljes sorai, csoportrímei magabiztosságot sugallnak. Az átiratban alkalmazott jelzések a következők: ( ) Átírt betűk jelzésére. A helyes betű a zárójel után következik. [ ] Áthúzott, kivakart (törölt), kifakult betűk, jelek, szövegrészek jelzésére. <> Sorközi, lapszéli betoldás jelzésére. 7 Barcsaynak ezt az eljárását annyira komolyan vette a kötetszerkesztő Révai, hogy az elhallgatástjelző vonalat három verssorra terjesztette ki a vers szövegkiadásában (Révai 1789: 233). 8 A hangjelölés és a nyelvi sajátságok esetleges területi vonatkozásaihoz Benkő Loránd 1955: 164-169 és 1960.