Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Constantinovitsné Vladár Zsuzsa: Az Affinitas nyelvtani terminusainak fordításáról [On translating the grammatical terms of Affinitas] 237

242 GYARMATHI-EMLEKULES Az Apoftolként mondhatom. Véggel áll felém a pujkád. Melegenn itta az herbatejet. Itt a funkció a közös, amit különféle formák töltenek be. A táblázatbeli penetrativus példája a lappban Kabmaki, a magyarban Makknak,ba. A magyar mondatok viszont a -nakl-nek forma különféle funkcióit példázzák: A' hegynek menni. A falunak menni. Tűznek viznek nekimenni. Jánosnak kerejztelték. Itt a mondatokban szereplő forma az, ami közös. A hasonlítás másik nagy buktatója a szándékos vagy szándéktalan csúsztatás. Tudjuk, hogy Gyarmathi a minél pontosabb és teljesebb egyeztetésre törekedve meglehetősen szabadon bánt a magyar nyelvi formákkal. Meglévő vagy éppen nem létező, de szerinte a magyar nyelv szabályaival összhangban létrehozható alakok között tetszése szerint válogatott. Noha tökéletesen tisztában volt a szavak szerkezeti felépítésével, számtalanszor vetett össze a nyelvhasonlítás során morfológiai szerkezetükben eltérő alakokat. Nem csupán a szójegyzékekben, hanem a nyelvtani összehasonlító táblázatokban is találkozhatunk puszta formai hasonlóság alapján rokonított magyar alakokkal. Érdekes módon ilyenkor a latin nyelv „leplezi le" a csúszást. Példát találhatunk erre Gyarmathinál az észt és a magyar igeragozást összevető táblázatban (1799: 136). A táblázat kategórianevei és a beosztás a latin nyelvtant követik, és a külhoni olvasók kedvéért szokás szerint ott áll az igealak latinra fordítása is. A latinnak azonban két szerepe van: egyrészt mintát ad a leíráshoz (kategória), másrészt illusztrál (példa). A két szerep azonban már elvált egymástól. A latin kategórianév ugyanis a rokonnyelvi alakra vonatkozik, a latin példa viszont a m a g y a r megfelelő fordítása, mégpedig tükörfordítása. Például az észt igeragozási táblázatban a bemutatott észt ige supinuma Thenud/ Teinud, melynek a magyar megfelelője Gyarmathi szerint tenned, a magyar alak latin fordítása pedig ponere tibi. Ha a latin kategórianév és a latin példa nem egyezik (esetünkben a szabályos latin supinum positum lenne), csúszás van, a Thenud/Teinud és a tenned közt nyilvánvalóan csak formai hasonlóság áll fenn. A fentiekben felsorolt, a hasonlítást megnehezítő körülmények az Affinitásban halmozottan jelentkeztek, hiszen Gyarmathi szinte a teljes finnugor nyelvcsaládot áttekintette, ráadásul a török és a szláv nyelveket is összevetette a magyarral - anélkül, hogy ismerte volna a kérdéses nyelveket vagy legalább alkalma lett volna a helyszínen, közvetlen forrásokból tanulmányozni őket. Művében (1799: XIX) és levelezésében is folyvást panaszolta, hogy élő mester híján -úgymond - csak a tiszteletre méltó holtak vállára állva tekinthetett előre. A terminusok magyarra fordításánál több megoldást is mérlegeltünk. Az első szerint a szakszavak változatlanul latinul maradtak volna a szövegben, esetleg hátul jegyzetben kommentárral, értelmezéssel. Ennek az lett volna az előnye, hogy így biztosan nem hamisítjuk meg, nem értelmezzük félre Gyarmathit. Rá-