Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

CSÚCS SÁNDOR 21 Az óvotják kor végére az alábbi (az ősvotjákkal megegyező) magánhangzórendszert rekonstruálhatjuk: i ù i u e ô o a Ez a rendszer őrződött meg (az i artikulációjának kisebb változásával) a S (MU) nyelvjárásban. További peremnyelvjárásokban (Ku., Ba., BT, Ts., Ta., KU) a rendszer egy (a), illetve két (ä, d) tatár eredetű fonémával bővült. Az óvotják ô a közvotják nyelvjárásokban e-vé delabializálódott, illetve a B nyelvjárásban e-vé, a Ka. nyelvjárásban o-vá vált, a többi peremnyelvjárásban pedig megőrződött. Az ù a közvotjákban általában w-vá (szórványosan i-vé) vált, a peremnyelvjárásokban megőrződött, vagy (szórványosan) i-vé vált. Egyes peremnyelvjárásokban palatális környezetben vagy bizonyos fonetikai pozícióban (pl. egy szótagú szavak végén) szórványos u > ù változás gyarapíthatta az li-k számát. A centrális labiálisok eltűnésének tendenciája már az óvotjákban megjelenhetett, de a változás az erős tatár hatásnak kitett peremnyelvjárásokban nem történt meg. (A tatárban van ö és ü fonéma.) A tendenciát több tényező is elősegíthette. Az ô esetében a labialitásnak nem volt fonológiai jelentősége, mivel az ô volt az egyetlen középső nyelvállású centrális magánhangzó. Az *ó delabializációját a leggyakoribb votják magánhangzó, a centrális a illabiális volta is elősegíthette. Ehhez hozzájárulhatott még a gazdaságosságra való törekvés, hiszen az ajakkerekítéshez valamivel több energiára van szükség, mint az ajakréshez. Az ù hang már az óvotjákban is főleg palatális környezetben jelentkezett, tehát fonémajellege nem lehetett erős, talán az u kombinatorikus variánsa volt. Az *ó > e után magára maradt, fonémaként egyébként is gyenge és ritka ti-t a rendszernek nagyobb kompaktságra való törekvése előbb allofóni státuszra szorította, majd a közvotják nyelvjárások nagyobb részéből allofónként is eltűnt. Az ó- és középvotják hangváltozások leírása megkülönböztető jegyekkel A leírásban a következő megkülönböztető jegyeket használom: centrális [cent] : + a,e, ô, i, ù - o,u, e, i felső [fel] : + u, i, ù, i - o, e, ô, e, a alsó [al] : + a —o,e,ô,e, u, i, ù, i labiális [lab] : + o, u, ô, ù -a, e, e, i, i (1) *o > u [-fel] -> [+fel] / -cent +lab