Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

A permi vokal izmus története 11 Harms másik módszertani újítása, hogy számos egyidejűleg, illetve egymás után létezett nyelvjárást feltételez az egyes alapnyelvekben (az őspermiben pl. 16-ot, az őszürjénben 5-öt) és ezek későbbi keveredésével, egymásra hatásával, a köztük létrejött kölcsönzésekkel magyarázza a mai hangképviseletek kialakulását. Egyszerű és kényelmes magyarázó elv ez, amely azonban valójában nem magyaráz semmit, hanem a mai különbségeket alapnyelvi (nyelvjárási) különbségekre vezeti vissza. Aligha tagadható, hogy pl. az őspermi alapnyelvnek lehettek nyelvjárásai, de jóformán semmit sem tudhatunk arról, melyek voltak ezek a nyelvjárások és milyen tulajdonságokkal rendelkeztek. Ha tehát azt mondjuk: a mai eltérő hangképviseletek alapnyelvi nyelvjárási különbségekkel magyarázhatók, viszont a feltett alapnyelvi nyelvjárások valamikori meglétét éppen ezek az eltérő hangképviseletek bizonyítanák, akkor okoskodásunk nem nevezhető logikailag jól megalapozottnak. Jogosnak kell tehát tartanunk Itkonen határozott bírálatát Harms módszereiről (Itkonen 1969b: 93-94). lax vowels tense vowels i ü i u î l ü e ö o ë ô ö a ä Harms őspermi rendszere Mint látható, a feszes magánhangzókat hosszúaknak jelöli, de a feszességi oppozíció valóságos jellege felől bizonytalanságban hagyja az olvasót (vö. „The physical nature of tenseness must remain an open question." Harms 1967: 171), bár felveti azt a lehetőséget, hogy a magánhangzók feszessége a hangsúllyal lehetett összefüggésben. Ilyen körülmények között nehéz értékelni Harms őspermi rendszerét. Annyi mindenesetre elmondható róla, hogy - bár 15-re szaporította az őspermi magánhangzók számát - sem a fonémák hasadásának, sem összeolvadásának feltevését nem tudta megfeleltetési rendszeréből kiküszöbölni (1. táblázatát, i.m. 170-171). A korábbi nézetektől való eltávolodás tehát ezen a téren sem járt eredménnyel. Egyes Harms által feltett hangváltozások (pl. PP % *e > PV *J, PP *ö > PV *D) pedig kifejezetten valószínűtlennek, sőt lehetetlennek tűnnek. 1968 júniusában Hamburgban rendezték meg a Martinus Fogelius szimpóziumot, amelynek egyik központi témája a finnugor összehasonlító hangtan volt. (A szimpózium anyagát 1. UAJb 41.) Ennek keretében hangzott el Rédei Károly előadása is (Rédei 1969). Sok új szempontot felvonultató tanulmányában Rédei a finnugor alapnyelvtől a mai állapotig követi nyomon a permi vokalizmus ala-