Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Bánréti Zoltán (szerk.): Nyelvi struktúrák és az agy. [Linguistic structures and the brain] 311

314 SZEMLE, ISMERTETÉSEK J. Haarmann és Hermán J. Kolk tanulmánya. A nyelvi feldolgozás műveleteinek mérésére, a Broca-afáziás betegek szintaktikailag hibás megértésének demonstrálására egy számítógépes modellt, a SYNCHRON-t fejlesztették ki (Haarmann - Kolk 1991). Olyan agrammatikus beszélők adatait szimulálták, akik különböző szintaktikai komplexitással és különböző súlyosságú korlátozottságokkal bírnak. Két vizsgálatot mutatnak be. Az elsőben a célszót tartalmazó főnévi csoport az egyszerű (mellérendelt) és az összetett (beágyazott) mondatszerkezeteket közvetlenül követte. A másodikban 750 ms-os szünetet iktattak közéjük. A vizsgálati anyag három, holland mondatokat tartalmazó listából állt. Az eredmények azt igazolják, hogy a mondattani összetettség negatív hatással van a Brocaafáziások valós idejű érzékenységére, melyet az alany-ige egyeztetési szabálysértéseknél mutatnak. Egyeztetési hatást csak az egyszerű mondatoknál észleltek. Az időben késleltetett célszó szintén akadályozó tényező volt. Az okot a szintaktikai információ túl gyors törlődésében látják. Agrammatikus Broca-afáziásoknál tehát vagy lassú szintaktikai aktiválás vagy gyors szintaktikai elhalás megléte feltételezett. Az előző témához szorosan kapcsolódik H. J. Kolk tanulmánya, Az agrammatikus beszédprodukció idő alapú megközelítése, melyben a szerző utal arra, hogy az agrammatikus megértés a feldolgozási idő zavaraival függ össze, s feltételezi, hogy ilyen típusú időzítési problémák a beszédprodukcióban is zavart, nehézséget okoznak. A szintaktikai komponens lelassulása hatással van a szintaktikai szerkezet felépítésére és a grammatikai morfémák kiválasztására. A morfémák használata, s így a beszédprodukció minősége változó. Broca-afáziások spontán megnyilatkozásban általában agrammatikus, morfológiailag hiányos beszédet produkálnak, a felhasznált morfémák között azonban kevés a hibás. Tesztszituációban kevés a kihagyás, de megnő a mentális lexikonból grammatikai lag hibásan kiválasztott morfémák száma. A spontán beszédprodukció során a nyelvi megnyilatkozások egyszerűsítése, a telegrafikus jelleg abból következik, hogy a beszélő alkalmazkodik korlátozott kapacitásához (preventív adaptáció). Az agrammatikus beszélő ugyanakkor képes feloldani ezt az egyszerűsítést, melynek eredményeképpen beszédének folyamatossága erősen romlik (korrektív adaptáció). Az idő-alapú megközelítés fontossága tehát abban rejlik, hogy pontos leírását adhatja a kapacitásbeli korlátozottságnak, modellezni tudja az agrammatikus hibák keletkezését, s egységes magyarázatot nyújt a zavart, nem folyamatos beszédre. A kötet következő három tanulmánya a lexikai feldolgozást vizsgálja. A lexikai aktiváció sebessége nonfluens Broca afáziában és fluens Wernicke afáziában című tanulmány szerzői P. A. Prather, Edgar Zurif, Tracy Love és Hiram Brownell. Kiinduló kérdésük: „Mely afáziatípusokra jellemző a lelassult lexikai aktiváció?". Egy Broca- és egy Wernicke-afáziás beteget vizsgálnak. Módszerük a lexikai és szemantikai támogatási, vagy előfeszítési hatás felhasználásával az úgynevezett „listás támogatási technika" (LTT). A szerzők megállapítják, hogy