Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Pléh Csaba: A mondatmegértés a magyar nyelvben. [Sentence comprehension in Hungarian] 305

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 305 Irodalom Kiss Lajos (1991), Melich János alakja Szabó Dezső és Németh László irodalmi müveiben. In: Kiss Jenő, Szűts László (szerk.), Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Akadémiai Kiadó, Budapest. 381-387). Péter Mihály (1991): „Nihil linguistici a me alienum puto". In: Sz. Bakró-Nagy Marianne -Kontra Miklós (szerk.), A nyelvészetről egyes szám, első személyben. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Budapest. 205-211. K. Szoboszlay Ágnes (1991): Nyelvtörténet és leíró nyelvészet Papp István munkásságában. In: Kiss Jenő, Szűts László (szerk.), Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Akadémiai Kiadó, Budapest. 669-673. Terts István Pléh Csaba: A mondatmegértés a magyar nyelvben Osiris Kiadó, 1999.274 1. A pszicholingvisztika immáron négy évtizede visszatérő fő kérdése: milyen kapcsolat van a tudás, azaz a világ leképezése és a nyelvi feldolgozás, a megértés között? Valóban befolyásolja-e a tudás a nyelvtani típusú feldolgozást? A mondattani támpontok autonómiáját hirdetőkkel szemben az interakciós elgondolás feltételezi, hogy a szemantikai és pragmatikai információknak is jelentős szerepük van a grammatikai döntéshozatalban. Marslen - Wilson és Tyler modellje szerint például adott megnyilatkozás feldolgozásakor a bemenetet lineárisan, szavanként elemezzük, s minden új elem megjelenésekor a lexikai, a szintaktikai és az interpretatív ismereteink lépnek kölcsönhatásba. A hatvanas évek elejétől két eltérő felfogás jellemezte a megértés folyamatával foglalkozó kutatásokat. Az első szerint a megértés nem több, mint a fejünkben már meglévő alakulatok megtalálása. Ez az elképzelés azonban a megértést mint teljességgel inproduktiv folyamatot írja le. A második felfogás szerint a megértés konstruktív folyamat, s valami újat hoz létre. Ez összhangban van Chomskynak a nyelvhasználat kreatív jellegét leszögező elméletével. „Rastignac kiszállt a metróból, és felhívta a nagymamáját. " A fenti mondat Pléh Csaba egy korábbi munkájából származik (Pléh 1998). Hogyan is értjük meg ezt a mondatot, milyen tudatos vagy többnyire tudattalan gondolkodási és egyéb folyamatok mennek végbe az elménkben, miközben ennek a megnyilatkozásnak a formáját és tartalmát értékeljük? Azt persze intuitíve azonnal megállapítjuk, hogy nyelvtanilag tökéletes, ám a jelentésével mintha valami baj lenne.