Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Az Uralica és az Uralic Studies. [The Uralica and the Uralic Studies] 291

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 295 Iából, személyes élményein alapuló írásnak, mely a kihalásra ítélt lívek sanyarú jelenét ismerteti (10: 83-102). A szép számú - összesen nyolc - lappológiai tanulmány kivétel nélkül nyelvészeti kérdéseket tekint tárgyának. Szabó László már említett dolgozatai a kolai (részben közelebbről a ter-) lappnak elsősorban alak- és mondattanára irányulnak (7: 21-52, 8: 17-30, 9: 11-23, 25-28), Josida Kingo vizsgálódásai pedig a norvég (= északi) lapp igeképzőkkel, illetőleg a norvég lapp (és finn) igék főnevesülésével kapcsolatosak (9: 29-38, 10: 9-26). Az Uralica egyetlen szamojéd vonatkozású közleménye is nyelvészeti tematikájú: Elaine K. Ristinen a szamojéd igeragozás funkciójával kapcsolatban tesz észrevételeket (1:11-38). A most ismertetett tíz folyóiratszámmal kapcsolatban még két befejező megjegyzés kívánkozik ide. Az egyik: a legutóbbi két számban, a Tájékoztatás rovatban megjelennek - In memóriám címszó alatt - uralisták munkásságát méltató nekrológok: B. A. Szerebrennyikovot, Mikko Korhonent és Erkki ítkonent a főszerkesztő: Koizumi T. (9: 93, 94; 10: 122), Paul Aristét Kikugava T. (9: 95-96) búcsúztatja. A másik: többször is szóba hoztam, hogy egy-egy írás csak japán változatban olvasható a folyóiratban. Az olvasót érdekelheti az írások eredeti nyelvének és a cikkvégi esetleges összefoglalásoknak a nyelve, és azok arányszámai. Következzék tehát egy rövid áttekintés. A 76 dolgozat közül összesen 25-nek van rezüméje (32,89%). Ezen belül a) 14 japánul íródott, és összegzése angol (tízszer), német (3x) vagy finn nyelvű (lx); b) tíz idegen nyelven olvasható (négynégy magyarul és angolul, egy-egy finnül és németül), és valamennyinek japán nyelvű az összegzése; c) az egyik idegen (magyar) nyelvű írás végén (Szenga T.: Az onogurok a kínai forrásokban; Ur. 5: 103-113) - meglepő módon - francia nyelvű kivonat áll. Az 51 rezümé nélküli közlemény nyelve az angol 25, a japán 15, a finn öt, a magyar három, a német két és az észt egy esetben. Mindent összegezve: láthatólag nincs különösebb logika abban, hogy egy íráshoz járul-e rezümé, avagy sem. (A könyvismertetésekhez egy alapvető fontosságú angol nyelvű recenziót leszámítva - amely Koizumi T. említett uralisztikai könyvét részletesen taglalja és értékeli - nem kapcsolódik tartalmi összefoglaló.) Az Uralica egyes számainak végén néhány oldalas összefoglalások találhatók (sajnos olykor nem angolul, hanem japánul) a japánföldi uralisztika eseményeiről, eredményeiről azt megelőző szám megjelenése óta eltelt időszakban. Értesülhetünk például arról, hol folyt akkortájt magyar- és finnoktatás Japánban, hol és milyen körülmények között lehetett részt venni a finn nyelv és kultúra tanfolyamon, és feltűnhet, hogy e nyelvek oktatói között már 1980-ban a legkitűnőbb japán szakemberek is szerepelnek, így Koizumi T., Ogisima T. és Sódzsi H. a finnt, Tokunaga J. a magyart illetően (vö. Ur. 5: 130-131). A kulturális eseményekről is számot ad az Uralica. így például arról értesülhetünk, hogy 1985-ben négy japán városban is ünnepélyes keretek