Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Cser András: A mássalhangzó-gyengülések és -erősödések értelmezései a történeti nyelvészetben [Interpretations of consonant lenition and fortition processes in historical linguistics] 205

214 CSER ANDRÁS tagszerkezeten17 alapuló). Elméletileg nem lehet kizárni, hogy a gyengülések és az erősödések kondicionálása bármelyik csoportba tartozzon a kettő közül, de pontos képet csak akkor rajzolhatunk, ha elegendő adat áll rendelkezésünkre, és megalapozottan tudjuk elhatárolni a gyengülések és erősödések példáit más folyamatokéitól. Mindenesetre kiindulópontként tanácsosabb sem a gyengülése­ket nem tekinteni a hasonulások részhalmazának, sem fordítva.18 5.1. Azzal a gondolattal, hogy a gyengülés és erősödés befolyással van arra, hogy a hangok mennyiben járulnak hozzá a szavak információtartalmához, az úgynevezett természetes fonológiában találkozunk. Az idevágó nézeteket Done­gan - Stampe (1979) és Dressler (1984) fejti ki. Itt a fonológiai folyamatok (és ideértendők a hangváltozások is) következő felosztását találjuk (amelyet Ki­parsky [1988] is átvesz): (i) prozódiai folyamatok, a melyek a ritmust és az into­nációt érintik (de a szerzők másokkal ellentétben nem sorolják ide a szótagszer­kezetet), (ii) erősödések (elhasonuiás, diftongizáció, félhangzók magánhangzóvá alakulása és epentézis) és (iii) gyengülések (hasonulás, monoftongizáció, ma­gánhangzó félhangzóvá alakulása, redukció és törlés). Az erősödések „felnagyít­ják egyes szegmentumok kiugró jegyeit és/vagy szomszédos szegmentumokkal való kontrasztját", teleológiájuk perceptuális, lehetnek kondicionálatlanok (kör­nyezetfüggetlenek), de általában kedveznek nekik az „erős pozíciók" (szótagkez­det, prozódiailag vagy időtartamban kiemelkedő helyek).19 A gyengülések ezzel szemben artikulációs teleológiájúak, céljuk az, hogy a környezethez való haso­nulás révén megkönnyítsék egy szegmentum ejtését, általában környezetfüggők (vagy szegmentálisan, vagy prozódiailag), a „gyenge pozíciók" kedveznek ne­kik: szótagvégi mássalhangzók, rövid és hangsúlytalan magánhangzók könnyeb­ben esnek áldozatul nekik. 5.2. Ha most el is tekintünk a fent idézett kijelentések elsöprően általánosító jellegétől, valamint a gyengülés/erősödés és a hasonulás/elhasonulás összefüg­gésének fentebb tárgyalt problémájától, meg kell állapítanunk, hogy az informá­ciótartalom csökkenése (azaz szavak közötti kontrasztok eltűnése vagy beszű­külése) valóban gyakran összefügg a gyengülésekkel, de teljes mértékben csak azokban az esetekben, amikor a gyengülés fúzióval, fonémikus kontrasztok ne­utralizációjával jár együtt (ilyen például az intervokális zöngésedés és spiranti­záció, amely a latin utódnyelvek némelyikében és a középindben történt, lásd 1.2). Ez azonban nem annak köszönhető, hogy a kérdéses változás gyengülés 17 A prozódiai fogalmán itt szupraszegmentálist értünk. 18 Amint azt sem kívánjuk állítani, hogy a pótlónyúlás és a teljes hasonulás egyazon folyamat, formális hasonlóságuk ellenére. 19 Itt találjuk még a felsorolásban a szótagmagot is, talán azért, hogy a magánhangzókat a fél­hangzóktól megkülönböztesse; ez esetben azonban mi keresnivalója van a félhangzók magánhang­zóvá válásának az erősödések között?

Next

/
Oldalképek
Tartalom