Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Kemény Gábor: Régi magyar irodalmi szövegkiadások [Old Hungarian text additions] 200

202 KEMÉNY GABOR katekizmusa, melynek első kiadásai a szerző nevének feltüntetése nélkül jelentek meg, nem hittudományi szakmunka, hanem gyakorlati célú kézikönyv. Népszerűségétjói mutatja, hogy a múlt század 60-as éveiig mintegy negyven kiadást ért meg, noha XI. Kelemen pápa már 1712-ben egyházi indexre tette janzenista tendenciái miatt. Mikes a Catechismust először 1744-ben fordította le, majd e fordítást - több mint egy esztendeig tartó szembetegségével küszködve (vö. jegyzetek, 1619) -1752 és 1754 között teljesen átdolgozta és kibővítette. Ez az átdolgozás olyan mértékű volt, hogy a munka első kézirata szövegváltozatnak minősül (uo. 1593), így a kritikai kiadás mindkettőt közli. Főszövegként a véglegesnek tekinthető autográf kézirat szerzői tisztázatát (V/l. köt.: 5-924), variánsként pedig a korábbi változatot (V/2, köt.: 927-1590). A jegyzetekben előbb a köteteket sajtó alá rendező Hopp Lajos mintaszerű tanulmányait olvashatjuk a Catechismusfordítás kiadásáról, a kézirathagyományról, a kéziratok sorsáról, a mű forrás- és keletkezéstörténetéről, valamint a forrásmű, a főszöveg és a variáns viszonyáról (1593-1630), majd a Mikes kézirataiban előforduló bibliai rövidítések feloldása és a tárgyban haszonnal forgatható kézi- és segédkönyvek jegyzéke következik (1631-1638). A függelék nagy részét természetesen az igen alapos, de sehol sem bőbeszédű tárgyi jegyzetek teszik ki (1639-1738). A kötetet francia nyelvű rezümé, 20 oldal képmelléklet és névmutató zárja. A Catechismus formájára való közönséges oktatásoknak e kiadása, azon kívül, hogy végre nyomtatásban is közzéteszi Mikesnek ezt a terjedelmes művét, a két változat egyidejű publikálásával elsőrangú „vizsgálódási anyagot nyújt Mikes fordításainak nyelvi és stilisztikai tanulmányozásához, helyesírásának és írásmódjának fejlődéstörténeti értelmezéséhez, valamint több évtizedes fordítói gyakorlatának jobb megértéséhez" (Hopp Lajos, 1593). Az 1988-as évszámmal, valójában 1989-ben megjelent zárókötet Mikesnek összesen négy, egyaránt keltezetlen fordítását tartalmazza. Az első egy beszélgetések formájában megírt erkölcsnemesítő traktátus a lustálkodásról és annak ellenszereiről (Az idő jól eltöltésének módja mindenféle rendben, 5-165), a másik három vallási tárgyú (Az izraeliták szokásáról, 167-285; A keresztényeknek szokásiról, 287-493; A zsidók és az Új Testamentumnak históriája, 495-899). A szövegeket ugyanolyan alapos tanulmányok követik, mint a sorozat korábbi köteteiben (összesen 90 oldal terjedelemben). A tárgyi jegyzetek, filológiai magyarázatok további csaknem kétszáz oldalt tesznek ki (992-1187). A kötetet francia nyelvű tartalmi összefoglaló, 18 képmelléklet és névmutató zárja. Mikes Kelemen portréjának színes reprodukcióját nem tudták közölni, mert az 1987-88-ban hivatalos levélben megkeresett kolozsvári közgyűjtemények illetékesei nem válaszoltak a szerkesztő kérésére: „Zágoni Mikes Kelemen Rákóczi udvarában készült színes eredeti arcképe tovább bujdosik [sic!] a kolozsvári muzeális gyűjtemények raktárában" (1193).