Nyelvtudományi Közlemények 95. kötet (1996-1997)
A Telegdi Zsigmond emlékülés előadásai - É. Kiss Katalin: Van-e általános nyelvészet és magyar nyelvészet (A személyragos igekötőszerű elemek ürügyén) [Are there such things as ’general linguistics’ and ’Hungarian linguistics’? (In relation to preverb-like elements bearing an agreement marker)] 25
VAN-E ÁLTALÁNOS NYELVÉSZET ÉS MAGYAR NYELVÉSZET? 3 3 tott többes szám 3. személyü birtokos esetén szabályos az egyes számú birtokos személyrag használata. Vö.: (13) a. akaiapjuk b. a fiúk kalapja c. A fiúknaki veszett el a [NP 0j kalapja/kalapjuk]. Az utáná-hoz és a mellé-hez hasonlóan mindazon szemelyragos igekötőszerü elemeket névutóként elemzem, melyek -nak/nek ragos főnévi kifejezése járnak együtt; tehát névutó az alá, fölé, elé, közé, mögé, alatta, fölötte, előtte, közötte, mögötte, ellene is -1. a (14) alatti példákat. Ha -nak/nek ragos bővítményük látszólag elmaradt, feltételezem, hogy üres névmásként, azaz pro-ként van jelen - (15). (14) a. Mellé nyúlt a pohárnak. b. Fölé lőtt a célnak. c. Utána ment Piroskának. d. Alá feküdt az autónak. e. Ellene szólt a javaslatnak. (15) [P p [ NP pro] Mellé] nyúlt. A szemelyragos igekötőszerü elemek alternatív: igekötőként, valódi határozószóként vagy névutóként való elemzései között tehát csupán általános nyelvészeti háttér birtokában dönthetünk megalapozottan. A személyragozással, illetve az egyeztetéssel kapcsolatos általános nyelvészeti ismeretek azt mutatják, hogy egyeztetés alárendelő szerkezetek feje és alárendelt eleme között lehetséges; következésképp a szemelyragos igekötőszerü elemnek és a vele egyező igevonzatnak névutós kifejezést kell alkotnia. 2.2.3. A szórend kérdése; inkorporáció Ha a szemelyragos igekötőszerü elem valóban névutó, s névutós kifejezést alkot a vele egyező -nak/nek ragos főnévi kifejezése, vajon mi lehet az oka, hogy nem mögötte áll, hanem jelöletlen esetben közvetlenül az ige előtt, az igekötők és a puszta névszói igemódosítók pozíciójában jelenik meg? Paizs Dezső álláspontja szerint a szóban forgó elemek névutókból igekötővé váltak, mégpedig úgy, hogy az NP P V sorban a névutó mintegy újraelemződött, azaz elvált a főnévi kifejezéstói, és az igéhez kapcsolódott. Azonban, mint Paizs írja, „a határozószónak vagy névutónak az ige jelentéskörébe való átbillenésére valami szabvány-magyarázatot nem lehet kinyilvánítani" (Paizs 1959. 184.). Valójában Paizs Dezső egy más nyelvekből nagyon jól ismert szabvány-műveletet figyelt meg: a névutó-inkorporációt. Paizs a névutóinkorporációt történeti folyamatként fogta fel, azaz elemzésében a szóban forgó elemek a jelen nyelválla-Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.
