Nyelvtudományi Közlemények 95. kötet (1996-1997)
A Telegdi Zsigmond emlékülés előadásai - É. Kiss Katalin: Van-e általános nyelvészet és magyar nyelvészet (A személyragos igekötőszerű elemek ürügyén) [Are there such things as ’general linguistics’ and ’Hungarian linguistics’? (In relation to preverb-like elements bearing an agreement marker)] 25
VAN-E ÁLTALÁNOS NYELVÉSZET ÉS MAGYAR NYELVÉSZET? 31 nyelvek grammatikái azt mutatják, hogy a személyragozás nem ad hoc jelenség, hanem egy alaptag és alárendeltje közötti, az alaptagon jelölt egyeztetés. Ennek fényében nem feltételezhetünk személyragos valódi határozószókat vagy - ha az igekötő szófaj, nem funkció - személyragos igekötőket, hiszen miféle alárendeltjével egyezhetne egy határozószó vagy egy igekötő? A kérdéses elemeknek, illetve első lépésként csupán (la,d) és (2a,d) igekötőszerű elemeinek névutóként (pontosabban üres névmási bővítményt tartalmazó névutós kifejezésként) való elemzése viszont magyarázatot ad a személyragozásukra. A névutók egyik altípusára jellemző, hogy számban és személyben megegyeznek nominativusban (illetve elmozdítása esetén dativusban) álló NP-bővítményükkel. A lexikális NP-vel bővített névutós szerkezetekben ugyan a birtokos személyrag latens marad (8a), azonban, mint Marácz (1985) kimutatta, megjelenik, ha a PP-n belüli NP-t üres nyom (8b) vagy üres vagy kitett személyes névmás képviseli (8c). (8) a. [P p Éva mögött] álltam. [P p A lányok mögött] álltam. b. Kinekj álltál [PP 0 X mögötte]? Kiknekj álltál [PP 0; mögötte/?mögöttük]? c. [PP pro/ő mögötte] álltam. [PP pro/ő mögöttük] álltam. A névutók és NP-bővítményük általános nyelvészeti szempontból szabályszerű egyeztetésének az a magyar nyelvtörténeti előzménye, hogy - mint Simonyi (1888) kifejtette - az ilyen névutós szerkezetek eredetileg birtokos szerkezetek voltak, melyek rész-egész viszonyt, illetve egyéb vonatkoztatást fejeztek ki (például a háznak az eleje, möge, alja). A birtokos személyjelet viselő alaptag lexikális jelentéstartalma és morfológiai szerkezete idővel elhomályosult, és szófaji kategóriája is megváltozott: helyhatározóragos főnévből névutóvá vált. Ugyanakkor megőrződött a névutóvá vált alaptag és az őt bővítő főnéves kifejezés közötti alárendeltségi viszony és a formailag ezt tükröző birtokviszony. Az alaptag birtokos személyragja azért nem tűnhetett el, mert a generatív nyelvelmélet felfogása szerint ez adja az NP-bővítmény nominativusi esetét (eset nélküli főnévi kifejezés ugyanis nem állhat a mondatban). Abból az állításból, hogy az (la,d), (2a,d), (3a,d) és (4a,d) mondatok igekötőszerű elemeinek személyragja egy üres névmási bővítménnyel való egyeztetés megnyilvánulása, s az adott elemek névutói kategóriájának bizonyítéka, az alábbi, korábban a (lb,e) és (2b,e) számok alatt idézett példák elemzése is levezethető: Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.
