Nyelvtudományi Közlemények 95. kötet (1996-1997)

Szemle, ismertetések - Szépe György: Emlékezés Végh József professzorra 233

EMLÉKEZÉS VÉGH JÓZSEF PROFESSZORRA 1912-1997 237 Végh József rendkívüli - szervezéssel összefüggő - emberi tulajdonságai ebben az akcióban is nagyon szépen megmutatkoztak. Ezt a tudományosan fontos anyaggyűjtő és szakember-utánpótlást nevelő mozgalmat „nemzeti üggyé" tette abban az időben, amikor jóformán csak blankettán előírt sablonokban gondolkoztak a „néphagyomány és a nemzeti művelődés" összefüggéseiről. Hadd említsem meg, hogy ez az akció készítette elő a magyar földrajzi nevek összegyűjtésének - a tudomány története szempontjából - páratlan akcióját: bebizonyosodott, hogy ebben is helye van az önkéntes („laikus") gyűjtőknek. Nem tudom megállni, hogy ezzel kapcsolatban ne idézzem itt Szabó T. Attilának egy szépen megformált megállapítását (egy Végh Józsefhez intézett leveléből): „Látszik, hogy az a tudományos gőg, amellyel a mi szakember köreink el szokták utasítani a »dilettánsok« munkakészségét, teljesen értelmetlen, hiszen szakember vezetőkkel az avatatlanok is el tudnak végezni olyan munkát, amelyet a szakemberek - nem utolsó sorban kényelemből - nem végeznek, nem végezhetnek el." (Kolozsvár, 1982. október 8.) Mindkét mozgalom részévé vált a honismereti mozgalomnak, amely az egyik legjelentősebb kulturális mozgalom volt Magyarországon azokban az évtizedekben. Ezen akciók csaknem valamennyi szakaszában meghatározó szerepe volt Végh Józsefnek, aki a jó ügy érdekében szót tudott érteni azokkal, akiktől az akció léte és anyagi helyzete függött. Sokan csodáltuk azt a képességét, amellyel szinte mindenkiből ki tudta hozni a jót, meg tudta nyerni a jó ügy támogatására. Ezeknek a tulajdonságainak, valamint annak, hogy megtartotta a barátság művészetét egy olyan világban, amikor mindenki befelé fordult, sok jó barátot köszönhetett. A legtöbbnek a nevét már említettem valamilyen formában; hadd tegyem hozzá Balassa Ivánét, aki egyetemista társa volt, Hadrovics Lászlóét és Kiss Jenőét. 5. Néhány megjegyzés Végh József tudománytörténeti helyéről A rendszeres nyelvtudománytörténet - ha lesz ilyen Magyarországon - nyilván fel fogja dolgozni Végh József munkásságát és kijelöli a helyét a magyar nyelvészek Athenaeumában. Én erre itt nem vállalkozhatom több okból sem. Az első okom az, hogy régi barátságunk nagyon elfogulttá tenne (bár az ő esetében egy kis kompenzáló elfogultság nagyon is jogos volna). A második okom az, hogy Debrecennek, a debreceni Tisza István Tudományegyetemnek és a debreceni Református Kollégium Tanárképző Intézetének a történetét a kilencvenes években újra elő kellene venni (erre nyilván egy egész csapat kell, amelyben feltétlenül szükség lesz egy nyelvészre). A harmadik okom, hogy az alcímben jelzett feladat egy önálló könyvméretű monográfiát igényelne (remélhetőleg a jövőben lesz olyan - doktori disszertációt készítő - nyelvész, aki felvállalja ezt a témát). Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.