Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)
Szemle, ismertetések - A. Molnár Ferenc: Középkori leveleink 242
246 SZEMLE, ISMERTETÉSEK Nádasdy Tamáshoz (213, 232, 233, 243), Báthori Anna ingóságai (229, 231); Nádasdy Tamás utasítása (240; a sárvári nyomdának is emléke, hogy Nádasdy ruhákat csináltat „az gasparnak az Nomthathonak", olyanokat és olyan posztóból „mynth égiknek az sypos germekek kozvl"). A szövegek konkrétabb nyelvészeti vizsgálatára térve, először azt említem meg, hogy a KL a paleográfia számára is nyilvánvalóan kitűnő forrás. Érdekes, hogy a levelek között háromnak kifejezetten könyv-, kódexírás jellege van. Nem véletlenül: Tárczay Borbála, aki anyjának ír, és adóssága rendezését kéri, apáca volt, az óbudai kolostorban lakott (26, 27). Elena priorissza, Bocskai Ilona „nyvlak zygetebevl" bátyjának, Istvánnak írat, ne háboregyház jobbágyait (62). Ennek kézírását F. Haader Lea a Ráskai Leáénak tartja (Haader 1995). A leírók tehát inkább a kódexmásoláshoz, mint a levélíráshoz szokhattak hozzá. A fakszimiléket tüzetesen ugyan nem tanulmányoztam át, de azt látom, hogy az olvasatok megbízhatók. Két hibára figyeltem fel: a 130. levélben a fwe hadnaiggianakban, mint a jegyzet mutatja is, az első szó few lehet, a 182-ben pedig nem Ne titkolzlyak, hanem Ne tikozlyak 'ne tékozolják' áll. A szövegben nyelvjárási jelenségeket ugyancsak nyomozhatunk. Az akkori nyelvjárási képet a szövegek alapján persze nehéz lenne pontosan megrajzolni, hiszen vannak olyan nagy területek, ahonnan nincs vagy alig van levél, s a levélíró, a diktáló származási helye, a formálódó nyelvi norma is befolyásoló tényező. Báthory Istvánnak János királyhoz Szilágysomlyóról írt levelében (97) például erős i'-zés figyelhető meg: pinz, azyrt, irette, ligyen egiffigit, erthenim felfiged (11-szer, de: egyszer felfeged és fel/eges). Ugyancsak í'-zést mutat ugyaninnen Nádasdy Tamáshoz írt levele: ewregbewlisire, ketsigem, vigit stb. (109). Batthyány Ferencnek Batthyány Kristófhoz Németújvárból írt (egyik) levele (216) enyhébben Í'-ZŐ: ligh, mighis 'mégy is', tertynnyek (de: Eghessegbe, kewanom, eghesseghedetis), s illabiális tendenciát is mutat: Kezeneteumet, eremest, ketel. S lásd például a már idézett Batthyany-levélrészleteket is. Thurzó Elek levele Batthyány Ferenchez Pozsonyból határozottan illabiális tendenciájú: kezenetem, Vereskew, kilemben, tertent, terek, kenetek (de: kewvet; 122). Stb. Az egyes szavak különböző nyelvjárási vagy helyesírási változatai, esetenként a párhuzamos kifejezési lehetőségek a szóalakmutatóban szintén tanulmányozhatók, például: hetfen (124, Szentgyörgy, Zala m; 155, Fogaras; 221, Balásfalva; 235, Sárvár); hethfen (32, Buda; 92, Ljubljana); hethffen (50, Drágffy J. végrendelete); hetfeun (178, Csáktornya); hetfewn (212/2, Homonnai Imre); hetfwn (143, Makovica, Sáros m.); hetfeye (161, Nádasd, Vas m.); hethffeyen (Szarvaskend, Vas m.). Látható, hogy a hétfő ekkor még sokszor az idő : idén tőtípusba is beletartozott. Akad példa arra is, hogy a testesebb határozóragok nem illeszkednek, illetve nem vesznek részt a hasonulásban: lewelwel (30, Erdőd); agebeckwel, Kolozsvár); a hez, keral'V hez, Aratás hez (162, Németújvár, Batthyány Ferencné). Mint a bemutatott szövegrészletekből is látszott, az alanyi és a tárgyas ragozás használata sem mindig egyezik a maival: „azt the kennyen Megh tanolhacz" (147), „A három tereket... keulg Thoronra" (168). Ehhez vesd össze még például Zrínyi Miklós müveit (Bárczi 1956). A -szúk, -szük-ölésie is akad egy adat: „az my Jozagonkat zamlachat azt el foglalta a tewbyt kedigh dwllya fozza" (144; vö. még ui. dulassa imp., dwl fozt). A KL értékes anyagot szolgáltat a szó- és szólástörténeti, etimológiai vizsgálatokra is. Például a packa, packál, packázik származtatását befolyásolja, hogy a TESz-ben csak 1626-tól adatolt packá-T& már 1539-ben van adat, ugyanabban a levélben, amelynek részletéből a TESz a packál első adatát idézte: „es efféle Beteghseghet pachkara Ne weged" (178, 1. még EWUng). A korábbi adatolás ugyan nem zárja ki, de nyilván megnöveli annak az esélyét, hogy a packa nem elvonás a packál-ból. Hacsak — s ez meggondolandó — a levélbeli pachka (és pachkalni) nem hangátvetéssel (és a Horger-törvénnyel) létrejött változata a pakocsa ~ pakocs ~ pakcsa 'tréfa', pakocsál ~ pakcsál 'tréfál, nem vesz komolyan' szavaknak (vö. NySz, TESz). Vesd össze még: „ym Egyh János kyral lewelett kewltem .k. Lassa the .k. ha pakchara wewtte gongyatt" (65 [1525-1540]), „hol .k. az torok nélrul i'r énnekem | hog czak pakoczalt uolna enuelem .k. bizori en nem vettem uolt Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.