Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)
Tanulmányok - Molnár Ilona: Az alárendelt mondatbeli felszólító módról (A magyar kötőmód kérdéséhez) [On imperative in subordinate clauses] 5
18 MOLNÁR ILONA (16) .. .éppúgy el tudta képzelni, hogy viszonyuk... [az eddigi módon] folytatódjék..., mint azt, hogy igazi szenvedély fűzi össze majd őket, vagy éppen gyorsan szakítanak. (Ho 12) A mondat logikai jelentése nem változik meg, ha a mellémondatbeli igemódokat „összecseréljük": (17) Éppúgy el tudta képzelni, hogy viszonyuk az eddigi módon folytatódik, mint azt, hogy igazi szevedély fűzze össze majd őket, vagy éppen gyorsan szakítsanak. Valamint vö.: (18) * Azt nem tudta elképzelni, hogy viszonyuk folytatódjék, de azt igen, hogy folytatódik. Olyan lehetőség sincsen, hogy az indicativusi alakot esetleg egy közelebbi, az imperativust pedig egy távolabbi jövőre vonatkoztassuk; az indicativus (itteni) használata ugyanis a jövőre vonatkozóan ugyancsak korlátlan. — Emellett a különböző igemódú mellékmondatok között megfigyelhetünk finom jelentéstani, pragmatikai stb. különbségeket (ezekről az összefoglaló nyelvtani és nyelvhelyességi müvek bőségesen szólnak27 ). Mindezek nyomán mondhatjuk, hogy a 2. csoportban a mellékmondati igemódok — összefoglalóan szólva — stilisztikai változatai egymásnak, amennyiben egymással lényeges következmény nélkül felcserélhetők. A 2. csoportban az imperativus kötöttsége a negatív 1. csoportéhoz képest, úgy tűnik fel, éppen az igemódok alternativitása jegyében nyilvánul meg. A 2. csoportban ugyanis az egyes igemódoknak (ti. a mellékmondatbelieknek) nincsen egymástól logikailag független, önálló kapcsolódási lehetőségük a főmondathoz. 3. csoport Nem sok választja el a 2. csoporttól a lényegében ugyancsak alternatív(-stilisztikai) módhasználatnak azt a válfaját, amelyben az imperativus kissé még erősebb kötöttsége vélhetőleg abból adódik, hogy a lehetséges változatok közül a nyelvérzék észrevehetően az imperativust (másodsorban pedig többnyire a conditionalist) preferálja. A kedveltség oka — a szakirodalmi leírások és közvetlen tapasztalataim szerint — nem szoros értelemben 27 L. főleg Klemm 1928-1942; Tompa 1961-1962; Bencédy és mtársai 1976; Molnár 1985b. 29-30.) Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.
