Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Tanulmányok - Molnár Ilona: Az alárendelt mondatbeli felszólító módról (A magyar kötőmód kérdéséhez) [On imperative in subordinate clauses] 5

AZ ALÁRENDELT MONDATBELI FELSZÓLÍTÓ MÓDRÓL 15 a következő: „Ebből ne maradjon semmi!"; „Jó lenne, ha megennéd az egészet!"; stb. Mindez arra mutat, hogy az alternatívát, amelyet dilemmánkként megfogalmaztunk, tanácsos föladnunk: a függés szorosságának/szabályosságának meghatározásához az a mód, hogy rekonstruáljuk a mellékmondat „eredetijét", nem látszik célravezetőnek. Ehelyett a következő, a függő imperativus használatának feltételeit közvetlenebbül érintő kritériumot kíséreljük meg alkalmazni. Tegyük vizsgálat tárgyává közvetlenül a mellékmondatbeli imperativus kötelezőségét; vagyis vizsgáljuk meg azt, hogy — szintaktikailag egyértelműen alárendelő (a mellérendeléssel nem ötvöződő) — mondatokban megkívánja-e a főmondat az imperativusi módú folytatást vagy nem. (Annak ismeretét sem nélkülözve, hogy némely főmondatbeli kifejezés után („normális" esetben) nem következhet imperativusi módú mellékmondat, pl. * Péter megcsodálta, hogy [valami történjen].) A fenti szempont szerint az imperativusi módú mellékmondatok körében — fő vonalakban a kötetlenebb módhasználattól a kötöttebb felé haladva — az imperativus előfordulásainak következő fontosabb fokozatait és válfajait ismerhetjük fel. 1. csoport (8a) . . .az orvos meg azt mondta neki, hogy szokjon le a cigarettáról... (MV 75) (8b) [az elnök] meggyőzte Giannit, hogy vásároljanak fel egy kisebb... céget. (HVG 20) (8c) . . .azon a véleményen vagyok, hogy minden olyan intézmény kapjon helyet a társadalom intézményszerkezetében, amelyik... (Hi 32) (8d) .. .tudom, hogy mire számítsak. (Ho 35) (8e) A magyar kormány is egyetért azzal, hogy a jugoszláv válságot vigyék az ENSZ elé. (MN 3) (8f) Az a fontos, hogy a kórház pénzhez jusson. A (8) főmondatbeli keretkifejezései — mond vmit, meggyőz vkit, vmilyen véleményen van, tud vmit, egyetért vmivel, fontos —, a részben eltérő tud kivételével — nem kötik meg a mellékmondat igemódját. Nemcsak arról van szó egyszerűen, hogy az imperativusi módon kívül más igemódú mellékmondatokkal is rendelkezhetnek, hanem különböző idő-mód-komplexumokat vezethetnek be. Pl. vö. a (8b)-vel: Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.