Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Tanulmányok - Molnár Ilona: Az alárendelt mondatbeli felszólító módról (A magyar kötőmód kérdéséhez) [On imperative in subordinate clauses] 5

AZ ALÁRENDELT MONDATBELI FELSZÓLÍTÓ MÓDRÓL 13 Szempontunkból nézve, egyrészt feltehetjük, hogy a kijelentő külsejű, de a felszólítás aktusát megvalósító mondatok mellékmondata az egyszerű felszólító mondathoz közelállóan szerveződik; ezt készséggel megengedve, számunkra — másrészt — az a döntő, hogy a felszólítás aktusát teljesítő „kijelentések" kétarcúságuknál fogva nem képviselik a mellékmondatbeli imperativus klasszikus esetét. Ezért — korlátozó törekvésünkhöz is híven — az elemzésben ezeket szintén figyelmen kívül hagyjuk. 2.2. A fömondattól való függés: szorossága/szabályossága és kulcsszava 2.2.1. Szorosság/szabályosság A cím az összetett mondat szintaxisának bár nem definiált, de irányzattól függetlenül használatban levő fogalmait jelöli. Általánosságban szólva abszolút értelemben a legszorosabbnak a fő- és a mellékmondat kapcsolatát tartjuk, pontosabban olyan kapcsolatát, amelyben a tagmondatok — kapcsoló-utaló elemeik száma és milyensége révén — szigorúan egymást feltételezik. A leglazábbnak pedig két olyan mondat viszonyát tekintjük, amelyeket formailag csak a szövegen belüli egymásmellettiség füz össze. Az alárendelés területén a kapcsolat kitevőinek nagyobb száma folytán a szorosság és a szabályosság szinte egyet jelent, s az ilyennek minősülő szerkezetek a mellé- és az alárendelés határeseteivel s egyéb átmeneti, keverék, kihagyásos stb. mondatokkal állnak szemben. Nyilvánvaló, hogy a mellékmondatbeli imperativus használatát nem az alárendelés határeseteiben vagy egyéb átmeneti alakulatokban, hanem valódi és jellegzetes függő helyzetben szeretnénk vizsgálni. Értelmetlen dolog volna a szabályokat pl. ilyen mondatokra alapozni: Főbb követeléseink: az ügyben tartsanak vizsgálatot, az eredményt hozzák nyilvánosságra, a felelősöket nevezzék meg. (Részint a kötőszó nélküli alárendelés, részint az egyenes idézet kategóriájával érintkező mondat); Ez a kabát olyan szép, hogy föltétlenül vedd meg! (a mellékmondat direkt felszólításba fordul át); Béla szólt Marinak, hogy ugyan, hozzon már be neki egy kis vizet! (a függő beszéd ún. megelevenítésének jegyét viselő mondat).22

Fontos tehát, hogy az imperativus-nak a fömondattól való függését külön vizsgálat alá vessük. Ha azonban a függés szorosságának kritériumait kizárólag az elliptikus, valamint az idéző szerkezetek viszonylatában igyekszünk meghatározni, bizonyos határon túl nehéz helyzetbe kerülünk. Ennek oka a magyarra jellemző ún. atkepzeléses előadásmód a függő idézetben. Mint Prileszky Csilla A szintaxisnak mindenekelőtt két különleges területe irányadó a fenti és hasonló határesetek vizsgálatában: az ellipszis, valamint az egyenes és a függő idézet problematikája. Az előbbiről 1. Bánréti 1992; az utóbbi áttekintéséhez 1. Dömötör 1988; Tompa 1961-1962 IL, Hadrovics 1969; Molnár 1974a, 1974b, Kenései 1991, 1992. Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.