Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

A SZEKVENCIA IDŐSZERKEZETÉNEK TORZULÁSA 35 információnak nagyobb szerep jut, mint [t, d] és [k, g] elkülönítésében, az említett bilabiális mássalhangzók redukciójában inkább a delabializáció rovatába való beosztása mellett szólt. Valamelyes részletességgel a delabializációs redukció változataira az [o]-ét mutatom be. [o] delabializációja szembetűnően mutatkozik hangsúlytalan nyílt szótagban olyan helyen, ahol a szekvencián belül hangsúlyos fráziskezdetet előz meg (így például az 1/24-25. mintában (I: [megoldás, de] ez a kapcsolat 'odáig). A delabializáció mindenekelőtt a nagymértékű akkomodációs készségben nyilvánul meg. Ennek a következménye, hogy formánsai a környezet domináns szerepű magánhangzóinak frekvenciaértékei felé tolódnak el. Tehát a kapcsolat szó redukált o-jának a szabályosan 500 Hz körül definiált formánsa (Fi) mintegy 100-150 Hz-es emelkedést mutat, amit az [a] megfelelő formánshelyéhez való közelítést jelenti. A magasabb frekvenciájú összetevők közül is — csökkentett intenzitással — tartalmaz egy [a]-ra jellemzőt, nevezetesen a 2800 Hz körüli tartományban, ami [o] normatív változatában nem jelenik meg. Egyidejűleg azonban akkomodációs hatását is érvényesíti közvetlen környezetén, amennyiben egyfelől a következő, szintén redukált [1] képzése közben a szájüregrezonátor alakját a saját értékeinek megfelelő konfigurációban tartja meg, illetőleg — másfelől — az [1] utáni [a]-n az [o] ejtése felé hajló labializációs tendenciát hoz létre. Szembeszökően alátámasztja [o] delabializációs redukciójának a fentiekben, jelzett hitelét az olyan [o, o'] szegmentumokkal való összevetés, ahol ezeket egy következő szegmentum törlése erősíti meg. így az 1/61. minta mikor szavának [o]-ja r-törlés nyomán, illetőleg az 1/174. minta igazából szavának [o#

] szegmentuma /-törlés utáni állapotban a Bolla (1982) által adott akusztikai képnek jól megfelel. Az [o] delabializációjának a tartománya, mint általában a magánhangzóké, a [+mgh] jegyen kívül más disztinktív jeggyel nem korlátozható. Tartományának a normatív ejtés határán találhatók azok a változatok, amelyek delabializálódásának a szekvencia bizonyos hangtani, de nem föltétlenül mennyiségi jellemzői ellene hatnak. Ezt a helyzetet illusztrálja az 1/24-25. minta kapcsolat szavának [o]-ja. Szélsőséges delabializációban, amely természetesen kiegészül más hatások érvényesülésével is, az [o] realizációja akár egy zárhang felpattanási zörejének akusztikailag amorf alakzatáig terjed (ilyen a 11/86. minta (Z: nem tartozik bele a kert) tartozik szavának megfelelő eleme: itt hat hangsúlytalan szótagból álló szekvenciarész közepén ejtett, fonológiailag kerekítettnek definiált magánhangzó önmagában csak két jegyében azonosítható, magánhangzósként [+mgh] és mélyként [+hát]). Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.