Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)
Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3
A SZEKVENCIA IDŐSZERKEZETÉNEK TORZULÁSA 31 olyan, hogy annak hatása nem korlátozódik az akusztikai szűrő (a szupraglottális rezonátorüregek) alakzatának (át)formálására, illetve arra, hogy megváltozt rezonátorüregek akusztikai adottságait, így mindenekelőtt a kialakuló komplex hang akusztikai minőségét alapvetően befolyásoló hangvisszaverő sajátosságokat. Mássalhangzók artikulációjában típuseltérésekkel jár, ha például a zörejképzés e beszédszervek nagyobb vagy kisebb érintkező vagy közelítő felületein következik be, és méginkább ez a helyzet, ha az akadályképzés gyengébb vagy erőteljesebb. A redukció az utóbbi mozzanatra terjed ki, abban az értelemben, hogy a nagyobb intenzitású akadályképzést kisebb intenzitásúvá teszi. Magánhangzók és mássalhangzók redukciója között a közös elem tehát a képzési energiaráfordítás alacsonyabb foka, a különbség pedig az intenzitáscsökkenés lokalizációja. Az allegróból vett adatok fényében mindazonáltal úgy tűnik, hogy az akadályképzés intenzitására tett megjegyzés még mindig túlságosan sommás. A mássalhangzók kategóriaváltása a végbemenő redukció nyomán eleve többféle. Általános tapasztalat, hogy a zárhangok — zároldással — spirantizálódnak, így [k] -*• [çj vagy [x], [m] —*• [w] változások következnek be. Emellett azonban nemritkán változtatnak hangosztályt az affrikáták, például intervokális helyzetű [tj] [J]-sé alakul, de az affrikáták [c], [j] csoportja, különösképpen a hogy kötőszó [j]-je, a hangkörnyezettől függően hol [d], hol [j] fejleményt ad redukció nyomán. (Félreértések elkerülése végett, ebben az esetben nem hasadásról [fission] van szó, hiszen a fonemikus alapalak [j] elemének fonetikai reprezentációjában nem [d] + [j], hanem vagy az egyik, vagy a másik jelenik meg.) A gyűjtési anyag egyetlen adatában mindazonáltal ilyesmi is előfordul. A III/222. mintában (M: ez olyan volt, hogy + az órát) |j]-je — éppen az úgynevezett gondolkodási szünet bevezető részeként — feszítés útján lentóban is organikusan egyesített, nem autonom [= egységes elemi beszédeseményt alkotó] részeire hasítódik, majd a [j] zörejesül és zöngétlenedik, és redukált [ç] alakjában realizálódik. A [d5] végeredmény — a folyamat jellege szerint — ugyanazt a torzítási típust valósítja meg, amelyet a tehát vagy a hát torzított változata, amikor szó végi [ta ] elemet ad. A zárhangok és az affrikáták redukciós változása minden kétséget kizáróan a képzés intenzitáscsökkentésének eltérő kategóriája: a zároldás az egységnyi elemi beszédesemény átstrukturálását jelenti, az affrikáták megváltozása pedig a megfelelő — összetett - egységnyi elemi beszédesemény határain belül az egyik összetevő kiiktatását. E kiiktatásban — azaz vagy a turbulenciaszakasz, vagy az oldási zörejszakasz elhagyásában — a képzési engergia csökkentése úgy történik, hogy egymást követő ejtési tényezők közül az egyik elmarad, míg a zárhang —• réshang változtatásban a nagyobb képzési energiájú képzőmozzanat kisebb energiájú képzőmozzanattal helyettesítődik a képzési folyamat adott helyén. (Hangsúlyozni szükséges, Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.
