Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

28 SZENDE TAMÁS egy másik hangosztálytól. Ez azt jelenti, hogy a fennmaradó jegy nem korlátozódhat egyetlen fö osztályozási jegyre [major classiíicatory featurej; így például önmagában nem lehet kizárólagosan megmaradó elsődleges jegy a [±mgh]. A redukcióban bekövetkező jegytörlés — másfelől — nem enged meg értékelő állítást arra vonatkozólag, hogy a redukcióban kiiktatott jegy elsődleges-e vagy másodlagos. Az elhagyott jegy elsődleges, és ez a helyzet, ha fráziskezdeten (első szótagban) a magánhangzóban a zöngésség nincs meg, vagy ha fc-spirantizálódásban a zárelem — és egyidejűleg a [-strident] jegy — eltűnik. Lehet azonban másodlagos is, így például — ugyancsak &-spirantizálódásban — a [+per], azaz 'perifériális képzésű' jegy esetében. Amennyiben a szekvencia adott helyén a redukció által nem érintett összetevő egy adott képzési mozzanat, mondjuk a zár szabályos képzése, illetőleg ennek végeredménye az akusztikai oldalon, amely változat csak az összetett képzésű mássalhangzókon, vagyis az obsztruensek két csoportján: a zárhangokon és az affrikátákon mutatható ki, akkor a redukció az egyik összetevő kiiktatását jelenti. A látszat az, hogy mind u-redukcióban, mind &-redukcióban az artikuláció azonos torzítást szenved, amennyiben az első esetben a résképzés, a második esetben a zárképzés „tökéletlen". Ha így van is, a redukció értelmezése nem merülhet ki ennyiben. Ugyanis a réstágítás az akadályképzés optimális viszonyaihoz képest pusztán a kisebb intenzitású zörejösszetevőkkel való realizációt, és ezzel az adott szegmentum kisebb hatásfokú azonosíthatóságát vonja maga után. így például a IV/136. minta (M: annak is a következménye, hogy) [v]-jének akusztikai képe világosan arra utal, hogy a dentilabiális résképzésben az érintkezés intenzitása alacsony volt, de megtörtént, és a zörejösszetevők elrendeződése is a dentilabiális réshangokra jellemző állapotot tükrözi. Ezzel szemben egy palatális magánhangzók között redukált [k] — amely összetett képzésű abban az értelemben, hogy a zár és a felpattanás utáni zörejösszetevőben fizikailag eltérő típusú jelenség —, magát egyik alkotóelemét, a zárszakaszt veszíti a redukció folytán: a IV/662. mintában (G: meg nekik, hogy) a két [k] szegmentum a spirantizálódásnak két fokozatát mutatja; hasonló effektussal találkozunk — veláris magánhangzó-környezetben — a IV/548. mintában (Z: szakmák); zöngés zárhang esetében pedig a IV/557. minta: (Z: + Igen +) [g]-jénél. Még látványosabb az affrikáták esete. (A példák idézése előtt hadd tegyek két megjegyzést: [c]-t és [j]-t — Gombocz (1925) felfogásához hasonlóan — affrikátáknak tekintem, vö. például Szende 1974. 347; mivel képzésükben akusztikailag egy részleges, Buttler [1962] szerint intermittens néma fázissal váltakozó turbulenciazörej-szakaszt és egy részörejszakaszt különítenek el.) A IV/531. mintában (Z: nagyon) a [j] turbulenciazörej összetevője hiány-Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.