Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

26 SZENDE TAMÁS a lazítás egyik altípusában, a törlésben azt az elízió másik fajtájától, a kihagyástól éppen a hiperkorrekció alakját öltve különíti el. Az összefüggés a fonológiai alapalak felsőbb szintjének az összetételét is segít kifejezésre juttatni, amit a következő példából látunk. A junktúraképzés, pontosabban szólva a junktúrában foglalt morfém ahatárj egyek artikulációs/akusztikus egységként való jelzése ismeretesen több formában lehetséges. A szokványos megoldásokon kívül kizárólag az allegro sajátja a határjegy melletti egyik beszédhang feszített ejtése. A IV/256. mintában (I: és olvasásóra nuku +), az olvasásóra szóösszetételi határa ejtési markert tartalmaz az [J] időtartamának viszonylagos nyújtásával és — egyidejűleg — a zörejsávok intenzitásának növekedésével. Mint látható, a feszítés ebben az esetben azonos célt megvalósító két eljárás együttes alkalmazásával történik; ezek közül azonban az első, a nyújtás — mint a [-(-folyamatos] jegy „életnagyságnál nagyobb" képviselete — csupán a hallásélmény tartósabbá tételével nyomatékosít, az [J] elsődleges azonosító jegyeinek markánsabb akusztikai képviselete viszont magát a határjelzést hordozza. Az elkülönítő értéket és hatást a példában növeli az a körülmény, hogy a szóösszetétel előtagjában lazítás, /-törlés megy végbe, amely az előtag záró mássalhangzójában végrehajtott feszítést élesebbé teszi a szekvencia egészén belül. 3. A kötetlen, de igényes köznyelvi beszéd széles körben és nagy tipológiai változatosságban alkalmaz lazítást. (A vizsgálat adatait szolgáltató szövegek voltaképpen hivatásos beszélőktől származnak, és kísérleti helyzetben készültek; a beszédszöveg normatív, a közlőknek éppúgy kevéssé volt tudomásuk arról, hogy artikulációjuk lazítási folyamatokat tartalmaz, mint például arról, hogy szünetet tartanak.) Köznapian szólva, a lazítás a beszédközlés „ természetes rendjéhez" tartozik, bizonyos fokozati (egyéni, müfajbeli, szociolingvisztikai) különbségek ellenére. 3.1. A lazítási folyamatok, amelyek végül is gesía/íszabályok alkalmazásának következményei, az alábbi, egymással logikai rendben összetartozó, fontosabb tipológiai csoportokban sorolódnak. (i) redukció (1. alább); (ii) törlés [deletion] (a szegmentum fő és másodlagos képzési jegyeinek kiiktatása — fonetikai nyomok [phonetic traces] hátrahagyásával); (iii) kihagyás és csonkítás [dropping, truncation] (a szegmentum teljes eltűnése a szekvenciából, további lazítási (/esfa/íszabályok kizárásával); Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.