Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

24 SZENDE TAMÁS (vi) junktúraképzés: morfémahatárok, illetve egyéb tagolási határok (például szótag) jelzése; (vii) hasítás: fonémákra tagolás (nevek ejtése, metanyelvi alakok kiemelése eredeti paradigmájukból); (viii) szünet beiktatása (csak morfémahatáron). 2.3. A lazítás — típusaiban és megjelenési formáinak bizonyos fonetikai részleteiben — nem egyszerűen a feszítés tükörfolyamatait jelenti: az epenthesis például lehet egyszersmind ejtéskönnyítő szerepű, tehát lazítási folyamat. (A torzítás tehát nem szimmetrikus rendszer.) Egyes folyamatainak közös jellemzői tekintetében azonban tiszta ellentétet látunk. így a gyorsítás és a kisebb mértékű tagoltság irányában hat egy egységes szekvencia vonatkozásában a teljes tartam komprimációjában is: némely szegmentum ß időtartamértéket vesz fel saját időfülkéjében (így például egyes szó végi mássalhangzók), ugyanez történik a szegmentumok egy-egy jellegalakító összetevőjével (ha például nem valósul meg a zár a hangsúlytalan szótagok határán magánhangzóközi helyzetben), bizonyos jegyek más szegmentumok konkomitáns ejtési összetevőiként realizálódnak (így a nazális mássalhangzók megfelelő jegye a megelőző magánhangzón), és így tovább. Röviden szólva, a lazítás a képzésben mozgósított összetevők teljes állományának a csökkentését, az összetevők realizációjában a képzési potenciálok alacsonyabb értékét és — nem utolsósorban — a szekvenciában az alapalak által előírt mozzanatok szigorú rendjének a megbontását jelenti. Típusaik eltérő mértékben valósítják meg ezeket a tényezőket, mint látni fogjuk. Ezek ismertetése előtt (1. 3.1. pont) azonban utalni szeretnék arra, hogyan jelenik meg a torzítás két fő kategóriája a köznapi beszédben. (A zárójeles számok vizsgálati anyagom nyilvántartási tételeire vonatkoznak.) A leírásnak ebben a következő részében ugyanis már nem kerülhető el az adatanyagra vonatkozó közvetlen hivatkozás.) 2.4. Torzítás a beszédprodukcióban felléphet az artikulációs folyamat egyedi helyein, de kiterjedhet legalább egy megszólalásban foglalt szöveg artikulációjának egészére, sőt a közlés műfajára is. Egyes közlési műfajokban, mint a konferenciaelőadás, bizonyos közlési helyzetekben, mint amilyen egy név betüzése telefonbeszélgetésben, speciális, lényegében szemantikai rendszerszinteken, mint a metanyelvi elemhasználat, a beszédprodukció lehet egészében feszített. Hasonlóképpen, egy köznapi dialógusban a megnyilatkozás ejtési programja általában laza. A közlés egészének ilyen értelemben vett minősége természetesen az aktuális műfaji meghatározottságához hozzátartozó egyedi torzítások gyakori megjelenésére épül. Tehát a „feszes közlés" Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.