Nyelvtudományi Közlemények 93. kötet (1992-1993)

Tanulmányok - Szende Tamás: A szekvencia időszerkezetének torzulása a köznyelvi beszéd ’lazítási folyamataiban’ [From ’Underlying’ to ’Lenited’: On temporal pattern distortion in Hungarian] 3

22 SZENDE TAMÁS időtartamtöbblet jelentését. Valójában a példában képzési tényezők sokasá­gában teremtődik meg e szimbólum ejtésmegfelelője, így a nazális összetevő valóban nagyobb relatív időtartamában, a zároldás utáni zörejszakasz le­futásában, az alaphang frekvenciájának és intenzitásának csökkenésében, egy szakaszon esetleg meredekebb eséssel, sőt a megelőző magánhangzó re­latív időtartamának csökkenésében, és így tovább. Az akusztikai-észlelési végeredményben szerepet játszó tényezők többsége olyan, hogy bár a fizikai idővel nem föltétlenül függ össze, az időstruktúra konstitúciójában mégis döntő jelentőségű. (Az itt felsoroltak a hangtanban triviálisan közismertek. Lehiste (1970. 41-53) szabályos listáját adja a tartamtényezőknek.) (ii) Másnak mutatkozik a (4)-ben jelzett viszony. Az összefüggés jobb oldali tagjának artikulációjában, mint (3) alatt láttuk, [[sa]] képzésében [[s]] + [[aj szekvenciája egy francia anyanyelvű számára éppen a szabályos ej­tésü ça realizációjának felelne meg, anélkül, hogy abban bármiféle torzítást észlelne. A szekvencia — mint artikulációs folyamat — időzítési alapstruk­túrája szerint a magyarban is pontosan tükröz egy lehetségesen normatív CV hangkapcsolatot. Ám az adatot szolgáltató közlőnél nem az artikulációs képletből vegytiszta formában deriválható szekvencia a fonológiai megfelelő, hiszen ilyen pozícióban [a] csak virtuálisan magyar beszédhang, hanem egy másik, amelyet a realizált változat mintegy globálisan képvisel, mégpedig meghatározott feltételek között, 6(i) és 6(ii) szerint. Az artikulációs moz­gások szabályozott rendjének megtartása mellett a jeltovábbítás sebessége megnőtt, ami egy jelentésű — itt is — a közlés időszerkezetének módo­sításával. (Az egyértelműség kedvéért helyénvaló itt megjegyezni, hogy a szekvencia időszerkezete nem azonos a szekvencia időtartamával. Az idő­szerkezet azonos marad, ha a (3) alatti közlemény kisebb vagy nagyobb abszolút időtartamot fed is le a fizikai idő vonalán.) 2. Folyamatos beszédben a realizáció az alapalakra épül, amely az átfordítási [interface] szabályokkal válik ejtési programmá. Az utóbbiak egyik eredmé­nye maga is olyan általánosított forma: a [ ] között feltüntetett kategória, a „fonotípus" [phonotype], amely a legkisebb számú szabállyal feleltethető meg a fonológiai alapalaknak, de amely ebben az alakban stilizált közléshely­zetben és ejtésben jelenik meg. A torzítatlan képletek — bár általánosként értelmezzük őket — konkrét mivoltuknál fogva tényleges ejtési indexekkel rendelkeznek, amelyek tárgyilag megragadhatók és parametrizálva ábrázol­hatók is, így a magyarra 1. Bolla (1982). Természetes helyzetben kisebb­nagyobb hatóerejű gesía/íszabályok kapnak szerepet az általánosított reali­zációs forma továbbalakításában az egyedi [[ ]] közötti ejtéskép létrehozásáig. Ezeknek a yesía/íszabályoknak a gyűjtőneve a 'torzítás'. Az elnevezés híven kifejezi a fogalom lényegét, a (semlegeshez való) viszonyítását. Nyelvtudományi Közlemények 93. 1992-1993.

Next

/
Oldalképek
Tartalom