Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)
Tanulmányok - Berta Árpád: Török eredetű törzsneveink [Ungarische Stammesnamen türkischer Herkunft] 3
32 BERTA ÁRPÁD az átadó török nyelv hangtani szerelését, amely, mint láttuk, nem mindig egyezik a köztörök hangtörténeti tanúságokkal."166 3. A teljesség miatt említem az átadó alak véghangzójának kérdését. Konstantinos Porphyrogennetos adata szerint az ómagy. szóvégi magánhangzó inkább *-z, mintsem *-« volt.167 Bár nem zárhatjuk ki, hogy a török átadó alakban *-« volt a szóvégi magánhangzó és az ómagy. *-i egyszerűen hanghelyettesítéssel magyarázandó,168 ezt a feltevést, bármilyen reális is, akár meg is takaríthatjuk magunknak. A második szótagi eredeti labiális korai delabializálódása és ezzel összefüggően a labiális ~ illabiális ingadozás kialakulása jól ismert a törökben. Nincs akadálya annak, hogy az átadó alak magánhangzóját *-i -ként rekonstruáljuk.169 * * * Kürt, Gyarmat, Jenő és Kér törzsneveink magyarázata során több ízben is utaltam arra, hogy az itt javasolt etimológiák egymást támogatják: a 'Mellecske' — 'Háta möge' — '01dalka'(? 'Arc') — 'Hátsó, Végső' eredeti jelentések egy szemantikai kategóriába utalják a vizsgált törzsneveket. Mindez döntő módon szólhat az egyes törzsnévi magyarázatok hitele mellett. Amikor hangsúlyos szerepet tulajdonítok a törzsnevek belső rendszerének, nem becsülöm alá azokat az egyéb érveket sem, melyek nemcsak hozzájárulhatnak a fentiek hiteléhez, de elengedhetetlenül szükségesek is ahhoz, hogy a kínált etimológiák elfogadást nyerjenek. Mindenekelőtt az alábbi kérdésekre gondolok: 1. Igazolható-e, hogy a fenti törzsnevek eredetileg a hadi szerveződés műszavai voltak? 2. Egyeztethető-e történeti ismereteinkkel, hogy a fenti terminusok segítségével rekonstruálható hadi szerveződés megvolt a magyarságnál és a steppei népeknél? 3. Voltak-e ilyen hadi terminusok a törökségnél? 4. Vannak-e ilyen vagy ezekkel analóg nép-, törzs-, nemzetségnevek a török népeknél? Igazolható-e a felvázolt népnévadási kategória a törökségen belül? A kérdések sorát még szaporíthatnánk ugyan, de itt nem ez a célom. Felvillantásukkal mindössze jelezni kívántam, hogy a fenti kérdések szorosan (1986. 122) Vö. Gyóni (1943. 66). Nyelvjárásaink többsége a török-magyar érintkezések idején Í'-ZŐ nyelvjárás volt és ezek hangrendszerében az ti ismeretlen volt. Vö. Bárczi (1958. 33, 35). Vö. a *kérü történeti adatai között Clauson (736b-37a) által is idézett a Codex Cumanicus-ban szereplő kert adatot (Grönbech 1942. 139). Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.
