Nyelvtudományi Közlemények 92. kötet (1991)
Tanulmányok - Berta Árpád: Török eredetű törzsneveink [Ungarische Stammesnamen türkischer Herkunft] 3
26 BERTA ÁRPÁD forrásból van szilárd alapokon nyugvó példánk, ahonnan törzsnevünk ómagyar alakját is ismerjük. Bíborbanszületett Konstantin császár munkája 37. fejezetében rerjx alakban rögzíti az Urál folyó besenyő nevét.129 A besenyő hangalak *Yäyig vagy *Yäyix lehetett.130 A besenyő folyónév egy korábbi * Yayiq formára vezethető vissza.131 Ez azt jelenti, hogy igen korai és világos példánk van a kondicionált *ya- > yä- változásra a törökségben.132 A török oldalon feltételezett *Yänäk forma, melyből a török szóvégi *-k az ómagyarban hanghelyettesítéssel *-y -vei került átvételre,133 mindezek alapján nem tűnik merész rekonstrukciónak. Hangtani szempontból nemcsak jól érthető, hanem védhető is. Jelentéstani szempontból sem mutatkozik akadály. Jenő törzsnevünk itt kínált magyarázata jól illeszkedik a Gyarmat, Kürt törzsek eredeti jelentéséhez, velük egyező szemantikai kategóriába tartozik.134 129 130 131 132 133 134 Vö. Moravcsik (1983.2. 109, 116). Az irodalomban nincs lényeges különbség az egyes szerzőknél az olvasatok között. Vö. Jajig1 Németh (1932. 57), Je'ix, Jejix Menges (1944-45. 260), Yäyiq, Yäyix Ligeti (1986. 511) stb. Ismert az Urál folyó neve már az i.sz. 2. századból (Ptolemaios). A korai előfordulású AátX adat (vö. Moravcsik 1983.2. 116) viszont egy másik török nyelvágból, egy nem-ytörök nyelvből származik. Az Urál török nevéről és az itt említett adatokról 1. legújabban Ligeti elemző véleményét (1986. 494-95). Hangsúlyozni szeretném, hogy bár a hozott példa a besenyő nyelvből adatolt, nem szükséges arra gondolnunk, hogy Jenő törzsnevünk a besenyőből származik. Annyi viszont világos, hogy egy olyan y-török nyelvből ered, mely besenyőféle vonást mutat. Nemcsak történeti okok miatt óvakodnék a törzsnév leegyszerűsítő besenyő származtatásától, hanem azért is, mert szűkös anyagunk ellenére van a korai török-magyar kontaktusok köréből egy másik adatunk is, ahol igazolhatóan régi *á>a változással állunk szemben. Ez az adat azonban egy nem-y-török nyelvből való. A magyar Győ, Gyécsa, Gyeücsa tulajdonnevek közös csuvasos etimonjában az etimológikus első szótagi *-á- helyén *-ávolt az átadó *Jäwü~*Jäwi alakban, vö. köztörök Yabgu méltóságnév (1. újabban Ligeti 1986. 225). Arra jó ez a másik török nyelvágból való adat, hogy jelezze: a törökségben egyébként különböző intenzitással, de igen széles körben (számos helyen tendenciaként) érvényre jutó a>ä változás — ha szórványos jelleggel is — de régtől jelentkezik a török nyelvek körében. L. itt a Keszi törzsnevünk török *Käsäk átadó alakjáról fentebb (9) írtakat. Egyébként a Jenő ~ tör. *Yän + -äk és a Kesző {Keszi) ~ tör. *Käs + -äk alaktani párhuzam azért méltó figyelemre, mert mindkét törzsi elnevezésünk későbbinek tűnik, mint a csuvasos Gyarmat vagy a Kürt. Erre röviden még visszatérek. Itt említem meg, hogy Jenő törzsnevünk átadó alakja, a * Yänäk még egy másik értelmezésre is lehetőséget nyújt. Mint látni fogjuk, a két lehetőség között nem egyszerű a választás, annál is inkább, mert nemcsak hangtani, alaktani, de jelentéstani szempontból is (közel) egyenértékű a második magyarázat, ha összevetjük az elsővel. Itteni „második helyét", vagyis jegyzetben való említését egyedül az indokolja, hogy ehhez az etimológiai magyarázathoz, a hangtan területén nem egy, hanem két hipotézist is meg kell fogalmaznunk. Jól tudjuk persze, hogy nem mindig az egyszerűbb magyarázat az igaz. Véglegesen a kérdést jelenleg nem tudom lezárni. Nyelvtudományi Közlemények 92. 1991.
