Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1

hangzótorlódást eredményező' tárgyesetek) , bizonyos tőváltozatok pedig — legvilágosabban a kötőhangzós alakok — talán azért is maradtak meg a nyelvben, hogy növeljék az észlelhetőségét. (ii) Nem egyértelmű jelölés A rendszer áttetszőségét megtörő másik mozzanat az esetragok és az alapvető mondatbeli szintaktikai vagy szemantikai viszonyok közötti egyértelmű megfeleltetéssel kapcsolatos. Vegyük szemügyre a legfontosabb elkülönítést, a tárgyas mondatokban szereplő nominatívusz—akkuzatívusz különbségtételt. Eszményi esetben ez mindig meg kellene feleljen szintaktikai szinten az alany-tárgy elkülönítésnek, az eset-nyelvtan (Fillmore 1968) szempontjából pedig a cselekvő—tárgy megkülönböztetésnek. Két eltérés figyelhető meg ezzel az egy az egyben történő megfeleltetéssel szemben. Vannak jelöletlen viszonyok, bizonyos viszonyokat pedig váltakozó végződések jeleznek. Nézzünk példákat az első devianciára. Vannak olyan szemantikai tárgyak, melyek megengedik, hogy elhagyjuk az akkuzatívuszt. Legjellegzetesebb példája ennek az egyes szám első személyű birtokos személyjeles alak (pl. házam és házad). Ennél a két formánál az alanyeset és a tárgyeseti alak különbségét szinte kötelezően semlegesítjük. Olyan mondatban például, hogy a A macska kergeti a kutyám szinte sosem használjuk a tárgyragot. A kötelező és egyértelmű jelöléstől a birtoklás kifejezése során is eltérünk. Ezekben a szerkezetekben a szórend a magyarban mindig a birtokos-birtok és a birtoklás tényét a birtokos személyjel harmadik személyű formájával rendesen csak a birtokon jelöljük. A fiú apja szerkezetben a megértés szempontjából arról van szó, hogy az alanyeset (a fiú) további megfontolások nélkül nem vetíthető le egyértelműen a cselekvő vagy alanyi szerepre. Hasonló tények alapján Szabolcsi (1982) amellett érvel, hogy bár a magyar nyelv Chomsky (1982) újabb tipológiája szempontjából nézve egészében nem konfigurációs nyelv, mégis vannak benne olyan konfigurációs szigetek, ahol a mi leegyszerűsített nyelvpszichológiai szempontunkból az a lényeges, hogy 6