Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)
Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47
A (26b) függelékdallama az előtte álló* emelkedő-eső karakterrel együtt lép oppozícióba ugyanannak a karakternek függelékdallam nélküli előfordulásával. Az értelmi különbség itt a szünet közbeiktatása nélkül is nyilvánvaló. 3.2. Olyan DH után, amely eső karakterdallamot tartalmaz, a különleges DH megszűnik. A függelékdallam ugyanis nem különül el az előtte lévő eső karakterdallam végétől, hanem abba automatikusan beépül, annak folytatását alkotja. Dallamilag tehát nincs különbség a (27a) és (27b) között. Az értelmi különbséget egyedül a szünet jelzi (vö. 1a és 1b): (27a) A ^nagymama kiáltott fel.| (27b) A ^nagymama, D - kiáltott fel.| A függelékdallam nemcsak az előtte lévő eső karakterdallamba olvad be, hanem az előtte lévő függelékdallamba is; a szinttartó dallam folytatását alkotja: (28) A Maga az,| -+• Marika? • - kérdezte a kulcsmásoló . | Ha valamilyen különleges okból a mellékhangsúlyos szótagokat jelölni kívánjuk, azok a függelékben is olyan jelet kapnak, mint másutt: 'x. 4. A magasságprozodémák 4.1. A magasságprozodémák jelölésére csak másodfokú intonációs elemzésben van szükség. A gát-, a fekvés- és a dőlésprozodémák részrendszerei tartoznak ide. Lássuk először a gátprozodémák részrendszerét. Ennek megértéséhez előbb tisztáznunk kell, hogy két szomszédos dallam csúcsmagassága mikor mérhető össze, és mikor nem. Két szomszédos dallam csúcsmagassága akkor mérhető össze, ha a. mindkét dallam azonos, vagy b. mindkét dallam „eső jellegű". Ilyenkor könnyű érzékelni, hogy a második dallam csúcsmagassága alacsonyabb-e, magasabb-e, vagy olyan magas-e, mint az előzőé. Más esetekben a szomszédos dallamok csúcsmagasságát nem tudjuk öszszehasonlítani. 62
