Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Varga László: Prozodémák a magyar beszédben [Prosodomes in Hungarian Speech] 47

PROZODÉMÁK A MAGYAR BESZÉDBEN 1. Elmélet és gyakorlat 1.1. Néhány éve grafikai jeleket mutattunk be, melyek az elhangzott beszéd átiratában külön ábra nélkül, a betűsoron alkalmazva, egyértelműen jelölik a magyar intonáció funkcionálisan jelentős legkisebb elemeit, az ún. prozodémákat (Varga 1981). Akkor csak az értelmi funkciókat teljesítő prozodémákra voltunk tekintettel, és összefüggő hanganyag intonációs átirata helyett egy-két minimális páron igyekeztünk bebizonyítani a jelrendszer és a mögötte lévő funkcionális elemzés lehetőségét, jogosultságát. Ez a bizonyítás — úgy tűnik — sikerrel is járt (vö. Zeman 1985. 62). Az azóta eltelt időben módunk nyílt hosszabb hangfelvételek intonációjának hallás utáni elemzésére és lejegyzésére. Ezek közül kettő emelkedik ki. Az egyik Dickens Karácsonyi ének prózában című műve, Benedek Marcell fordításában, Törőcsik Mari művészi felolvasásában. Ez az SLPX 13855 sz. Hungaroton lemezen bárki számára hozzáférhető, kb. 50 perces hanganyag abba a kategóriába tartozik, melyet Wacha Imre (1974; 1985. 14) „reproduktív-interpretatív", illetve „irodalmi igényű beszéd"-nek nevez. A másik a gazdagréti kábeltelevízió műsorából származó, kb. 20 perces hangfelvétel, mely egy tanácstagi beszámolón és annak vitáján készült. Ez nagyobb részben a „spontán, kötetlen beszéd", kisebb részben a „félreproduktív beszéd" kategóriájába sorolható (vö. Wacha i. h.-ek). A továbbiakban az első anyagra DK, a másodikra GR jelzettel fogunk hivatkozni. Az egyéb forrásokból származó példákat jelzet nélkül közöljük. A gyakorlati munka során a jelrendszer és a mögötte húzódó elméleti apparátus finomodott, néhány ponton módosult, kiegé-