Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1

zelítései szerint ilyen szerkezetekben a tárgy valójában egy tágabb osztályba tartozik, mely keresztezi a hagyományos mondatrész felosztást, s melyet legegyszerűbb preverbális módosítónak nevezni Ackermann és Komlósi (1985) nyomán. Ide tartoznak az igekötők mind lokatív, mind befejezettséget jelző formái {elmegy, megeszik) , bizonyos típusú infinitívuszok (inni akart) és sajátos idiomatikus kifejezések (falnak fordult) . Az osztály jellemzője, hogy tagjainak specifikusan kijelölt lineáris pozíciója van a mondatban: az egyébként a fókusz által betöltött, közvetlen ige előtti pozíciót foglalják el. Az osztály jellegét az is mutatja, hogy egy mondatban nem jelenhet meg két ilyen igemódosító. így például a (21) mondat jellegzetesen agrammatikus, pedig a (22) már azonnal grammatikus lesz, ahol csak anynyit tettünk, hogy elhagytuk az igekötőt, vagyis az igemódosító pozícióért harcoló egyik jelöltet. (21) A fiú fát felvágott az udvaron. (22) A fiú fát vágott az udvaron. Az ehhez hasonló mondatok, közöttük a névelő nélküli tárgyakat tartalmazó mondatok alapszórendjére nézve két típusú indirekt adatot gyűjtöttünk (Pléh, Ackermann és Komlósi, előkészületben). Felnőtt személyeknél azt találtuk, hogy a (22)-höz hasonló mondatokban az összes lehetséges szópár mondatbeli közelségének megítélése során a legerősebb „együvé tartozás" — a személyek szerint — az ige és a mondat tárgyát alkotó névelő nélküli főnévi csoport között van. Ez a tény azonban még semmit nem mond arról, hogy itt mi az alapszórend. Egy másik kísérletben, ahol négy- és hatéves gyermekektől mondatismétlést kértünk, két olyan adatsort kaptunk hasonló szerkezeteknél, mely az SOV szórend elsődlegességére utal. Először is, az ismétlési feladat sokkal könnyebb volt a gyermekek számára, amikor a névelőtlen tárgy az ige előtt állt: A kisfiú fát vág az udvaron. A könnyebbség abban jelent meg, hogy a gyermekek a mondatban szereplő irreleváns anyagból (jelzők, határozók stb.) sokkal többet voltak képesek visszamondani ilyenkor, szembeállítva azzal az esettel, amikor a módosító (a tárgy) messze került az igétől, például: A kisfiú vág az udva-34