Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1

egész hatás még világosabb demonstrációja annak, amit MacWhinney, Pléh és Bates (1985) úgy értelmeztek, mint a szintaktikai elvárásoknak a megértés fonológiai tényezőire gyakorolt hatását: ha a szó végét nehéz felismerni, megjelenik a tendencia arra, hogy az adott lineáris pozícióval kanonikusán összekapcsolódó szerepbe kényszerítsük bele a főnevet, nem lép fel azonban hasonló leképezési probléma, ha a nehéz (fonetikailag nehéz) forma a várt helyén áll. A tárgyrag „hozzáadása", ott ahol az hiányzik Már említett birtokos személyjeles kísérleteinkben (MacWhinney, Pléh és Bates 1985; Pléh és MacWhinney 1985) két tőtípust használtunk, és esetragok nélküli kontroll mondatokat is alkalmaztunk. Az első tőtípus az 1. táblázaton Il-es típusnak nevezett magánhangzó nyújtó típus volt, ahol az egyes számú alanyeset az összes többi végződéssel áll szemben, mivel az egyes számú alanyeset rövid magánhangzóra végződik, míg az öszszes többi a megnyújtott tőváltozatot alkalmazza (macska-macskát) . Emiatt az alanyeset nehezen hallható tárgyesetnek. A második tőtípus ebben a kísérletben a mássalhangzótorlódásos változat volt, ahol könnyű elképzelni a fenti félrehallást, ha a mondatban nincsen esetrag (mókus mókust-nak hallása). A két tőtípus között a várt különbséget találtuk: abban az esetben, amikor a főneveken nem volt semmilyen végződés, a könnyen megkülönböztethető totípusnál az első főnév választása négy- és hatéveseknél, valamint felnőtteknél 53 > 70 és 72% volt, míg a nehezen differenciálható totípusnál 80, 82 és 85%. Ez a különbség ismét arra utal, hogy az „első főnév a cselekvő" stratégiát könnyebben aktiváljuk, ha mód van arra, hogy a második tövet tárgyragosnak halljuk. Lengyel (1982) hasonló eredményekről számol be. Négy és tíz év közötti magyar és orosz gyermekeknél nyelvtanilag nem helyes, rag nélküli mondatok értelmezését elemezve azt találta, hogy a macska típusú töveknél a magyar gyermekeknél gyengébb a tendencia arra, hogy az SVO értelmezést ráerőszakolják egy NVN sorozatra, mint az orosz gyermekeknél. A két nyelv beszélői közti eltérést úgy értelmezte, 24