Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Szemle – Ismertetések - Csúcs Sándor: Újabb votják kiadványok 199

zárja, hogy szükséges lenne a votják és orosz nyelvjárások gombaelnevezéseinek összegyűjtése. Ehhez a jámbor óhajhoz csak azt tehetjük hozzá, hogy nemcsak a gombaelnevezésekére! M, G. Atamanov a Kámán túl élő mintegy 3 h ezres votjákság személyneveit ismerteti (65—89). A tanulmányból megtudjuk, hogy 1572-ben történt először említés a Káma bal partján élő votjákokról, hogy a 16. század közepétől a 18. század végéig három hullámban érkezett votják lakosság erre a területre. A nagy számbeli többségben itt élő baskírok-tatárok jelentős hatást gyakoroltak az itteni votjakok nyelvére, anyagi és szellemi kultúrájára. Sok votják a mohamedán vallást is felvette, s ez legtöbbször a teljes eltörökösödéshez vezetett. A szerző ezután az 1850-ben tartott összeírás e területre vonatkozó votják névanyagát ismerteti. Megállapítja, hogy a személynévanyagnak már ekkor is csak jelentéktelen része (1-2 %) volt votják eredetű, 90%-a a török nyelvekből származott (beleértve az arab és perzsa eredetű neveket is), a fennmaradó rész pedig orosz eredetű nevet viselt. A különböző eredetű család- és keresztnevek szabadon kombinálódhattak. Atamanov etimológiai csoportosításban felsorolja az összes nevet, megadja etimológiájukat és/vagy jelentésüket, esetleges variánsaikat és az előfordulás helyét. A tanulmány befejező részében a szerző a, névállomány 20. századi alakulásával foglalkozik. Megállapítja, hogy 1910 és 1930 között a török nyelvek közvetítésével átkerült arab-perzsa eredetű nevek voltak a leggyakoribbak. A 30-as évektől kezdve egyre erősebbé vált az orosz eredetű nevek behatolása. Az 1970 és 1981 között született gyermekek szinte kizárólag orosz eredetű vagy orosz közvetítéssel átvett nemzetközi neveket (pl. Albert, Alfréd, Angelika, Elvira stb.) kaptak. Atamanov magas színvonalon megírt tanulmánya nemcsak a votják névtan, hanem a néprajz és történettudomány számára is fontos információkkal szolgál. Kívánatos lenne a votják nyelvterület más részeiről is hasonló tanulmányok készítése. L. V. Vachruseva az íz folyó medencéjének votják eredetű helynévanyagával foglalkozik (90-100). Gazdag anyagát típusonként csoportosítva közli. Mivel a votják föld és nép történetére vonatkozó források meglehetősen szegényesek, különösen fontos lehet a helynevek tanúsága. Valamelyest is megbízható következtetések megtételéhez azonban a helynevek valamennyi etimológiai rétegének összegyűjtésére lenne szükség az egész votják nyelvterületről. Még egy apró megjegyzés Vachruseva cikkéhez: hangtanilag valószínűtlen, hogy a &ur falu és folyónév és a Zurasur falunév első tagja a íur 'folyó' szóból keletkezett volna (91 )• A kötetet L. Je. Zvereva két cikke zárja. Az elsőben az októberi forradalom előtti korszak votják toponimikai irodalmát tekinti át (101-109), a másodikban a votják mikrotoponímia négy terminusával foglalkozik (110-116). A tárgyalt terminusokat (oSmes 'forrás', kal^m 'öböl', magazej 'állami gabonaraktár', val'es vel'i 'irtás, irtásföld') saját gyűjtéséből származó példákkal illusztrálja. Függelékként csatlakozik a kötet tanulmányaihoz az 1977— -1982 között megjelent votják nyelvészeti kiadványok felsorolása. Az olvasó nagy örömmel regisztrálja a votják kollégák aktivitását, amely az említett években hét gyűjteményes kötet, két szótár, három nyelvjárási anyagközlés és négy önálló monográfia publikálásában nyilvánult meg.