Nyelvtudományi Közlemények 90. kötet (1989)

Tanulmányok - Pléh Csaba: A mondatmegértés és a nyelvi szerkezet összefüggései a magyarban [Relationships between sentence understanding and lingusitic structure in Hungarian] 1

Az első főnév a cselekvő stratégia A perceptuális stratégiák fogalmát Thomas Bever (1970) vezette be a pszicholingvisztikába. Ezek olyan statisztikusán beváló, rövidre záró eljárások lennének, melyek segítségével a beszélő a mondat felszíni jegyeiből (szórend, ragok stb.) közvetlenül, részletes szintaktikai elemzés nélkül következtet a mondat mögött álló alapvető mondattani, illetve szemantikai viszonyokra. Az egyik első és legalapvetőbb Bever javasolta értelmezési stratégia szerint az NVN szekvenciákat mint ágens—akciótárgy sorozatokat értelmezzük. Angol nyelvet beszélő gyermekeknél ez a stratégia 4 éves kor körül alakul ki, s tűláltalánosítása a szenvedő szerkezetek helytelen értelmezéséhez vezet, mégpedig szisztematikus helytelen értelmezéséhez (Bever 1970, 1971, 1980). Egyik első próbálkozásunk a mondatmegértés nyelvekre nézve specifikus tényezőinek vizsgálata során e kérdésre vonatkozott: megjelenik-e ez a stratégia esetragokat használó, szabad szórendű nyelvben is? Mint a 3. táblázaton 178 három és hat év közötti óvodás gyermektől származó adatok mutatják, magyar gyermekeknél is erőteljes hajlam van „az első főnév a cselekvő" stratégia használatára. Sőt, a stratégia használatának életkori trendje szintén megfelelni látszott a Bever által találtaknak: az olyan nyelvtanilag helyes mondatoknál, ahol az alany elöl állt, 6, 13, 10 és 8 százalékos fölényt kapunk azokhoz a mondatokhoz képest, ahol a tárgy állt elöl a négy életkori csoportban. Vagyis a szórenden alapuló értelmezés magyar gyermekeknél ugyanabban az életkorban volt a legerősebb, mint angolul beszélő kortársaiknál. Ne feledjük azonban, hogy magyar gyermekeknél ez a tendencia összehasonlíthatatlanul gyengébb volt, mint angolul beszélőknél. Az 1. ábra középső vonala (ez az esetrag nélküli, nyelvtanilag helytelen mondatoknak felel meg) ugyanezt a tendenciát mutatja MacWhinney, Pléh és Bates (1985) változatosabb mondatanyagokat alkalmazó kísérleteiben. Az életkori trend nagyjából ugyanaz volt: a szórendre való támaszkodás négyéves életkor körül erősödött fel, hiszen az első főnév választása olyankor, amikor a rag nem ad támpontot, 58, 67, 71 és 73% volt a négy