Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

Nyilvánvalóan azt a szabályt, mely a magassági nyomatékot a szavak első szótagjára teszi a magyarban, nem akarjuk (67) alapján módosítani — hiszen, ha megengednénk, hogy a magassá­gi nyomaték tetszés szerint például a szavak első vagy második szótagjára essék, akkor szabályunk a (67)-es mondat alábbi va­riációját is létrehozná: (68) *»Hit 'csináljak, U'ram Is'ten, 'mit 'csináljak?! Ki kell tehát kötnünk, hogy a magassági nyomaték az alapvető, mögöttes intonációs szerkezetben csak a szavak első szótagjára kerülhet; s (67)-et egy más nyelvekből (például angolból, né­metből) már jól ismert ritmuskiegyenlítő szabály segítségével kell levezetnünk. Ha a (62) alatt illusztrált intonációs dallamtípust nem mö­göttes, hanem levezetett dallamtípusnak akarjuk tekinteni, ak­kor generálását úgy kerülhetjük el, ha feltételezzük, hogy a magyarban az F pozícióhoz kötelezően hozzárendelendő magassági nyomaték üres F esetén az igére (V-ra) esik. Ezt a (17) alatt javasolt filter alábbi módosításával érhetjük el: (69) *ts{f}---J -m.ny. (69) azt mondja ki, hogy ha az S első fő összetevője nem visel magassági nyomatékot, a mondat helytelen lesz. (Azt, hogy a V-ra eső magassági nyomaték a V élére kerüljön, tehát elkerüljük a meg1jött, verset '/r-féle alakokat, többbek között úgy érhet­jük el, ha a ModV+V szerkezetű V kifejezéseket a fonológiában összetett szavakként kezeljük. E megközelítés szintaktikailag sem motiválatlan —vö. Ackerman-Komlósy 1983.) Afféle választhatóan működő magassági-nyomaték redukáló szabályra, mellyel (62)-ben az ige magassági nyomatékát töröl­hetnénk, mindenképpen szükség van — például a következő, szin­tén Vargától (Varga (1982)-ből) vett mondat intonációjának le­vezetéséhez : . ÍT-25

Next

/
Oldalképek
Tartalom