Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Kiss Lajos: Joachim Herrmann (szerk.): Die Slawen in Deutschland 251

JOACHIM HERRMANN(SZERK.): DIE SLAWEN IN DEUTSCHLAND Veröffentlichungen des Zentralinstituts für Alte Geschichte und Archéologie der Akademie der Wissenschaften der DDR. Band 14. Akademie-Verlag, Berlin 1985. 629 lap + táblák „A két mai német állam és Ausztria tág területein több mint hét évszázadon át szláv nyelveken és dialektusokon folytatott beszéd volt hallható. Szláv törzsek és népcsoportok jutottak el abban az időben, amikor az összeomlott Római Birodalom hagyatéka egyre újabb népeket vonzott magához, nemcsak a görögök Olümposzához, Jugoszláviába és Karintiába, hanem messze nyugatra is, az Elbáig és a Saaléig, részben még azokon is túl egészen a Majnáig és a Regnitz völgyéig. Míg délen a szláv vándorcsapatok mindenütt római tartományi hagyományra és az ókori lakosság, műveltség és civilizáció maradványaira találtak, addig északon és nyugaton úttalan mocsarakon, széles folyókon és áthatolhatatlan erdőkön kellett úrrá lenniök. Ebben az időben az Odera és az Elba közötti vidék csak gyéren volt betelepülve. Azok a germán törzsek, amelyek több mint fél évezredig itt laktak, benyomultak a felbomló Római Birodalomba, vagy annak egykori határain telepedtek meg. A szláv bevándorlók első ténykedése kulturális tett volt: széles térségeken erdőt irtottak és földet műveltek, falvakat építettek, majd várakat is, és végezetül megalapították az első korai városokat. Űj utak kezdték behálózni az úttalan földet, hidak és gátak nyúltak át a folyókon és mocsarakon, s lehetővé tették az átkelést. A tájak nevet kaptak, a települések úgyszintén. Lausitz és Lommatzsch, Barnim és Balsamerland, Teltow, Lebus, Rügen és Pommern elnevezése erre az időre megy vissza, éppen úgy, mint száz mai helységnevünk közül ötven — az egyik vidéken több, a másikon kevesebb. Az első évezred második felében olyan kulturális fejlődés indult meg, amelynek hagyományvonalai, ha sokféle gyökeres társadalmi átalakulás és kulturális változás által módosítva is, a mai napig nyomon követhetők." Magyar fordításban a fenti módon adható vissza az ismertetendő kézikönyv (a továbbiakban: SÍD) törzsszövegét bevezető előzetes megjegyzések (Vorbemerkungen) első három bekezdése (SÍD 1). A bennük szóba hozott nyugati szláv törzsek és népcsoportok a 8. századdal kezdődően összeütközésbe kerültek a terjeszkedő frank birodalommal, amelynek keleti határai akkorra már elérték az Elba és Saale vonalát. Az attól keletre eső területek meghódítása évszázadokon át folytatódott azt követően is, hogy a 10. században a keleti frank birodalom helyén létrejött a német állam. A 12. században lezáruló német hódítás nyomán nagyszámú német paraszt és városlakó telepedett meg az Elbától és Saalétól keletre, s megindult a helyi szláv lakosság tömeges elnémetesedése. Csupán az Alsó- és Felső-Lausitzban, Cottbus és Bautzen környékén lakó szorbok maradtak fenn, megőrizve nyelvüket. Az 1970 óta három, változatlan kiadásban közzétett és 1985-ben átdolgozott, tökéletesített tartalommal megjelentetett SÍD tizenkilenc tagú szerzői gárdája arra törekedett, hogy a