Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Rédei Károly: Mikko Korhonen: Johdatus lapin kielen historiaan 226

jöttét. — (c csoport) őslapp *-dên < korai ősfinn *-tan/-tän. Pl.: IpN -e, -o (suk'ke 'evezzetek ketten!', or'ro 'legyetek ketten!'). Ktsz. 3- sz. (a csoport): őslapp *-ban > IpN -ba, -fta, -bä (dâkkâbâ 'ők ketten tesznek'). Elemei: *-pa/-pä igenévképző + n duálisjel (*teke+pä+n 'két tevő'), azaz ez esetben is névszói állítmányra visszavezethető alakkal van dolgunk. — (b csoport) LpN -gá, -gä (mái loigâ 'ketten eveztek'). Ez a személyrag késői analógai eredménye, mely a felszólító mód duális 3. személyű alakjából került át. — (c csoport) LpN -skâ < *~sekân (öcfduski 'aludjanak ketten'). Ez a csupán a nyugati nyelvjárásokban meglévő végződés teljesen azonos a ktsz. 3- sz. birtokos személyjellel. Tbsz. 1. sz. (a csoport): hangsúlytalan szótag után őslapp *-bë < korai ősfinn * ~pa/-pä, hangsúlyos szótag után őslapp *-£ë < korai ősfinn *-pa/-pä. (Pl.: IpN bâssâp 'mosunk', lawludaep 'énekelgetünk'.) Ez a személyrag is ősi névszói állítmány maradványa, mely a ktsz. alakoktól abban tér el, hogy sem számjelet, sem személyragot nem tartalmaz. — (b csoport) őslapp *-mëk < korai ősfinn * -mak /-m'ák. Pl.: IpN colgaimek 'köptünk'. Azonos a tbsz. 1. sz. birtokos személyjellel. Folytatója a finn nyelvjárásokban is megvan: tulemma , menemmä. A köznyelvi -mme személyrag a tbsz. *-k-mak/-mak és a ktsz. *-k-men személyragok kontaminációja útján alakult ki. — (c csoport) őslapp *-bë > IpN -p (jërrup 'kérdezzünk'). Itt a lapp nyelv külön élete folyamán a személyrag a jelen időből került be a felszólító módba. Tbsz. 2. sz. (a csoport) hangsúlytalan szótag után őslapp *-b£~èë-dë(k) > IpN battit, -bët stb. (vuoggjâbëttit 'úsztok'); hangsúlyos szótag után őslapp *-pë-dë(k) > IpN -ppit (gul'da -lëppit 'hallgatjátok'). Elemei: *-pa/-pä + -ta/-tä + -ta/-tâ + (k); a -pa igenévképző, a -ta személyrag, a -k többes jel. A *-ta személyrag hangsúlytalan szótag után pleonasztikusan kétszer fordul elő. A *-ta/-tä személyrag folytatója a finnben is megvan: (nyelvj.) tuletta, menettä (< *-k-ta/-k-tä). A köznyelvi -tte kontamináció eredménye. Mivel a rekonstruálható *-tVk személyrag végén lévő *-k többesjel több uráli nyelvből kimutatható, annál inkább rejtély, hogy miért hiányzik ez a *k a vót kivételével a többi finnségi nyelvből (281—282). — (b csoport) őslapp *-dë(k) > IpN -dek, -dâk, -d¥k (nokkâidek 'elszunnyadtatok'). A korai ősfinnre feltehető *-tak /-tak a finn nyelv savói nyelvjárásában is megvan: tulia, mäniä < *tuli-Sa, *meni~óa < korai Ősfinn *tule+j+ta, *mene+j+tä. A ragvégi *k -ra csak a norvég-lapp utal egyértelműen. — (c csoport) őslapp *-dê(k) < korai ősfinn *-ta/-tä (+/c). Pl.: IpN basset, -et stb. 'mossatok!' A finnre -k nélküli alak tehető fel: tulkaa < késői ősfinn *tul-ka-Sa. Tbsz. 3« sz. (a csoport): őslapp * -jëk < korai ősfinn *-ja/-ja deverbális névszóképző (nomen actoris) + *-t többesjel. A korai ősfinn *-k többes jel Korhonennál (283) nyilvánvalóan elírás *-t helyett, hiszen a későbbiek folyamán következetesen *-ja + t/-ja+t formát tesz fel. Pl.: IpN -ik^-uk (râppik 'kinyitják' (< korai ősfinn *repe+jä+t ), bissuk 'maradnak'). A *-ja/-ja képző ezen igeragozási alak eredeti névszói állítmányi szerepére utal. — (b csoport) őslapp *-n > IpN -0 (bâlli 'féltek'). A múlt időben jelentkező *-n személyrag azonos lehet a birtokos személyjelekben levő n-nel, mely ott a birtok többes 239