Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Kiss Lajos: Berrár Jolán–Károly Sándor (szerk.): Régi magyar glosszárium 219

sius) németalföld.! botanikus, akit Beythe István németújvári prédikátor támogatott a növények magyar neveinek megállapításában. A szójegyzék kihagyása azért is elszomorító, mert nyelvészeink (még a TESz. szerzői is) a Beythe Istvánnak tulajdonított 1584. évi antwerpeni kiadást szokták használni, de azt sem közvetlenül, hanem másodkézből, a NySz.-ból, a Könnye Nándortól a NySz. részére készített kijegyzések alapján. A szójegyzék könyvészeti annotációjához, modern értékeléséhez 1. Régi magyarországi nyomtatványok 1473—1600. Borsa Gedeon, Hervay Ferend, Holl Béla, Käfer István és Kelecsényi Ákos munkája (Budapest 1971. 488, 489—50). Az egyetlen forrásból (PannGl.) adatolt alacs-ot az RMG1. (73) főnévnek tartja 'Blesse' [==< állat homlokán> hóka, hold, csillag, fehér folt] jelentéssel. Ám valójában más forrásokból is gazdagon dokumentálható melléknévvel van dolgunk, amelynek 'bunt, scheckig' [= foltos, tarka szőrű] a jelentése. L.: EtSz. 1: 56; SzT 1: 197; Bakos, RET. 208. Az egyetlen forrásban (P. [== PestiN] 1 K 2) előforduló aleopaticum a RMG1. (74) szerint ismeretlen jelentésű. A szó jelentését (és etimológiáját) bizonyára azért nem ismerték fel a szerkesztők, mert hibásan idézték a hatnyelvű PestiN szócikkének vezérszavát, a latin Aloepaticum-ot, Aleopaticum-ot csinálva belőle. Eligazító értékű a PestiN-ban a latin Aloepaticum után olvasható olasz aloe patico és — különösen — a francia aloe epatique. A főleg Dél-Afrikában tenyésző liliomfajtának, az áloénak a leveleiből kicsorgó, napon szárított vagy szabad tűzön befőzött, májbarna színű gyanta nedvéről van szó, amely drasztikus hatású hashajtó, úgyhogy ma már leginkább csak az állatgyógyászatban használják extraktum, tinktúra alakjában. Gyógyszerészeti latin neve — az áloéfajta gyantájának májszínű nedvére utalóan — Aloe hepatica , magyar neve májáloé (Pallas-Lex. 1: 475). Lv, még aloe hepatic (Stedman's Médical Dictionary. Baltimore 1972 . 43)- A középkori latinban az összerántással keletkezett Aloepaticum volt járatos. Ebből való a PestiN-ban torzult (aleopaticum ) alakban közzétett régi magyar aloepaticum. — A PestiN-ban a magyar aleopaticum ( o : aloepaticum} előtt a cseh woman (vö. mai cseh oman 'peremizs, Inula'), utána pedig a német allant (vö. mai német Alant 'peremizs, Inula') áll. Ezek az ugyancsak gyógynövényt jelölő nevek félreértés folytán keveredhettek a latin Aloepaticum ekvivalensei közé. — E példa azt is bizonyítja, hogy a RMG1. nem teheti feleslegessé a benne egyesített szótárak és szójegyzékek alkalomszerű felütését, a saját szemmel való bizonyságszerzést. Ennek megvan az a haszna is, hogy a kérdéses szót belehelyezhetjük egy bizonyos fogalmi körbe (pl. az aloepaticum-ot a fűszerek és egyéb kereskedelmi árucikkek csoportjába). A P. [PestiN] N 2 alapján adatolt bal ássa jelentése a RMG1. 100 szerint ismeretlen. A PestiN a drágakövek csoportjában mutatja be a szót. Olasz ekvivalensként ott szerepel az il balafcio is. Ennek (balascio ) jelentése a mai olaszban 'rózsaszínű spinell'. Féldrágakő. Az EtSz. 1: 252 (+ balasz v. balász a.) a 'gemmae genus, eine art rubin' jelentéssel ruházza fel. Az egyetlen forrásból (SchlGl. 2153.) ismert bedenia a RMG1. 106 szerint ismeretlen jelentésű. Az EtSz. 1: 324 ismeretlennek tartotta az etimológiát is. — Szamota úgy vélekedett, hogy a magyar szó latin ekvivalensét, az accipiter-t 'equus magni velocitatis', azaz 'gyors ló'-nak kell értelmezni. eid. I