Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

< MÉG EGYSZER A MONDAT INTONÁCIÓJÁRÓL ÉS HANGSÚLYOZÁSÁRÓL 1. Varga László Vélemények a magyar mondat hangsúlyozásáról — avagy Brassai és a többiek (Varga 1986) című cikkének a következő a gondolatmenete: a Brassai Sámuel javasolta hangsúlyozási szabályok (Brassai 1863-65, 1888, 1889) a magyar mondat hangsúlyozási lehetőségeinek csupán a töredékét képesek előállítani, s ellentétesek az elmúlt száz év szakirodalmának megállapításaival; az általam a magyar mondat hangsúlyozásáról írottak (É. Kiss 1978a, 1981a, 1981b) „minden ponton tökéletesen megegyeznek1* Brassai véleményével; következésképp rájuk is ugyanaz áll, mint Brassai álláspontjára. E hozzászólásomban Varga László érvelésének mindkét premiszszáját módosítani szeretném. Egyrészt arra fogok röviden rámutatni, hogy —noha mondattani írásaimban nem törekedtem a magyar mondat hangsúlyozási és intonációs rendszerének feltárására —, idevágó megjegyzéseim jóval árnyaltabbak Brassai álláspontjánál. Másrészt azt szeretném bebizonyítani, hogy jóllehet Brassainak a mondathangsúlyozásról és intonációról való nézetei valóban nem tükrözik a magyar mondat hangsúlyozási és intonációs lehetőségeinek gazdagságát, helyesen jellemzik a magyar mondat hangsúlyozási és intonációs alaptípusát, jól ragadják meg a magyar mondatok túlnyomó többségének mögöttes (underlying) fonológiai szerkezetét. E következtetéseimet a magyar intonáció grammatikai-kommunikatív funkciójának generatív fonológiai keretben való vizsgálatára alapítom. Ennek során Varga (1981a, 1981b, 1982, 1983, 1986) számos megfigyelését hasznosítom; más megfigyeléseit vitatom. Ugyancsak vitatni fogom Barabás et al. (1985) és Prószéky et al. (1984) fő tételét is.