Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

S6 KIEFER FEEENC fogalom elsődleges kifejezőeszközei a módosító szók, módosító mondatrészletek és módosító határozók, valamint a mondat modális alapértékét meghatározó attitűdök kifejezőeszközei (kérdő szó, kérdő hanglejtés, emotiv hanglejtés stb.) A harmadik modalitás-fogalom az érzelmi, értelmi vagy akarati állapotot kifejező és hogy kötőszós mellékmondattal álló predikátumokat fedi le.55 A modalitás-fogalmak közti választás lényegében attól függ, hogy vizsgálódásainknak mi a célja. így például ha a -hatj-het képző jelentéseit kívánjuk leírni, akkor elegendő, ha a szükségszerű és lehetséges fogalmaira épülő modalitás fogalomra támaszkodunk. Ha ezzel szemben a nyelvi jelenségeknek egy tágabb körét kívánjuk vizsgálni, például azt, hogy a beszélő milyen módon tudja bizonyosságának különböző fokait (azaz azt, hogy mennyire bizonyos abban, hogy egy-egy adott tényállás fennáll) kifejezésre juttatni, akkor valószínűleg olyan modalitás-fogalomra lesz szükségünk, amely a beszélői attitűd fogalmát veszi alapul. Ha a mondatfajták modális alapértéke érdekel, akkor a beszélői attitűd olyan értelmezéséből kell kiindulnunk, amely ezt a jelenséget is lefedi. És természetesen megint más modalitás-fogalomra van szükségünk akkor, ha a kijelentésattitűdök viselkedését kívánjuk vallatóra fogni. Minden fogalomnál nemcsak azt kell tudnunk, hogy a fogalom milyen jelenségeket fed le, hanem azt is, hogy mit rekeszt ki a modalitás köréből. Egy nyelvész számára egy fogalom csak akkor lehet fontos, ha azt valamiképpen kapcsolatba tudja hozni nyelvi jelenségekkel. Bármilyen modalitásfogalmat is választ tehát, nyelvi fogódzókból fog kiindulni. Nem véletlen tehát, hogy igen gyakran találkozunk olyan felfogással, amely egy nyelvileg viszonylag jól körülhatárolható jelenségcsoport jelentésével hozza összefüggésbe a modalitást : ,,A modalitás a modális segédigék jelentése", ,,A modalitás a mondatfajták sajátos funkciója", ,,A modalitás elsődleges nyelvi kifejezőeszközei a módosító szók" és így tovább. Dolgozatunknak talán az is egyik tanulsága, hogy az ilyen kísérletek a nyelvi kategóriák életlen volta miatt nem vezethetnek pontos modalitás-fogalomhoz. Helyesebbnek tűnik az a megoldás, amely két oldalról közelíti meg a problémát. Egyrészt megpróbálja a modalitás fogalmát logikai módszerekkel pontosítani, egy elméleti keretbe beágyazva explikálni, másrészt megkísérli a modalitás-fogalom által lefedett nyelvi eszközöket nyelvi kritériumok alapján körülhatárolni. KIEFER FERENC 55 A logikai irodalomban a modalitás legátfogóbb osztályozását N. Rescber-nél találhatjuk (Rescher 1969). Rescher nyolcféle modalitást különböztet meg: 1. aletikus modalitás, 2. episztemikus modalitás, 3. temporális modalitás (,,néha igaz, hogy p", „mindig igaz, hogy p", „tegnap igaz volt, hogy p" stb.), 4. buletikus modalitás, 5. deontikus modalitás, 6. evaluatív modalitás („jó, hogy p", „rossz, hogy p"), 7. kauzális modalitás („a fennálló tényállás előidézi, hogy p", „a fennálló tényállás megakadályozza, hogy p"), 8. valószínííség („valószínű, hogy p"). Dolgozatunkban a valószínűséget az episztemikus modalitáshoz soroltuk, a circumstantialis és diszpozieionális modalitás a kauzális modalitáshoz tartozik. A temporális modalitással nem foglalkoztunk, ez a modalitás nemigen hozható kapcsolatba az attitűd dolgozatunkban tárgyalt értelmezésével. Nyelvészeti szempontból a legátfogóbb munkák egyike Perkins-é. Perkins a modalitás nyelvi kifejezőeszközeit is osztályozza: 1. modális segédigék, 2. segédigeszerű modális kifejezések (pl. have to, need to), 3. melléknévi, melléknévi igenévi és főnévi modális kifejezések (ide tartozik pl. a possible és a necessary), 4. modális határozók, 5. modális igék (Perkins ide sorolja az illokuciós igéket), 6. igeidő, igemód, kérdő mondat. Perkinsnél a módosító szók és a módosító határozók a modális határozók kategóriájához tartoznak. A módosító mondatrészletekről ugyan tesz említést, de nem tekinti külön kategóriának.