Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Szemle – ismertetések - Voigt Vilmos: A. Eschbach–J. Trabant (szerk.): History of Semiotics 384

384 SZEMLE - ISMERTETÉSEK hogy igen fontos társadalmi aspektusokat érintő megfigyeléseknek adott elméleti keretet, érthető, hogy Pléh ugyancsak inkább a „kritikai vonalat" folytatja, s kevesebb figyelmet szentel az elmélet jelentőségének. A Bernsteinnél eredetileg szereplő kód—társadalmi osztály korrelációkkal szemben Pléh Csaba azok véleményéhez csatlakozik, akik a gyermekek (családok) értékrendszerében, motivációjában keresik a beszédteljesítmóny közvetítő tényezőjét, s jelentőséget tulajdonít különböző egyéb faktoroknak is (tágabb kulturális környezet, személyiségtípus). Nem utolsósorban pedig hazai tapasztalatok alapján arra mutat rá, hogy a Bernstein-féle kódok tünetei valójában olyan különbségek, amelyek a „kidolgozott kódú" beszéd elsajátításának csupán eltérő üteméből adódnak. Legyen szabad néhány szubjektív tapasztalattal is alátámasztani a feltevést, hogy a követett értékrend és a személyiség előtt álló jövő-kép — legalábbis a fiatalabb életkorban — a beszédteljesítmény színvonalának meghatározó tényezője. A jelen ismertetés írójának emlékei szerint a 40-es évek második felében a népi kollégiumokba áramló, tudvalevőleg a lehető leghátrányosabb helyzetből kikerülő fiatalok rövidesen rendszerint sokkal explicitebben beszéltek, s a szabatos intellektuális műveletek végzéséhez szükséges „kidolgozott kódot" könynyebben megtanulták, mint a „társasági kódot" (amelyet pl. a tanárok felköszöntésekor vagy iskolai csínytevések kimagyarázásakor lehetett alkalmazni). Ezek a — tulajdonképpen három szociolektust körvonalazó — oppozíciók is lényegbe vágónak mutatják Szabolcsi Annának azt a rövid kritikai megjegyzését, amelyben a kódok társadalmi hátterének bernsteini elemzéséből a koherens társadalomelméletet hiányolja (NyK 79 : 317). S elengedhetetlennek látszik — mint erre a jelen kötetben mind Büky Béla, mind Pléh Csaba felhívja a figyelmet — az adott társadalom konkrét történeti feltételeinek elemzése is, MOLNÁB ILONA Achim Eschbach—Jürgen Trabant (Szerk.): History of Semiotics Foundations of Semiotics 7. Benjamins, Amsterdam—Philadelphia 1983. XVI -f- 386 1. A német szemiotikatörténet és -elmélet legmarkánsabb képviselője, Eschbach nemcsak a sorozatot szerkeszti, és a romanista irodalomtudóssal, Trabanttal együtt e kötetet is összeállította, hanem a szemléletet is meghatározta. Talán túl gondosnak is tűnő beosztással (1. Historiography of Semiotics — 2. History of Semiotics — 2.1. Ancient and Médiéval Semiotics — 2.2. The Eise of Modern Semiotics — 3. Semiotic History of Philosophy) összesen 18 tanulmányt voltaképpen négy csoportba oszt. 7 — 7 angol és német, 4 francia cikk olvasható, kiváló szerzőktől, akik nyelvtörténeti, szemiotikatörténeti vagy filozófiai munkásságukkal (olykor mindezek egységével) igen jó nemzetközi hírnevet vívtak ki maguknak. Ez ma, amikor mindenütt „parttalan" szemiotikatörténetek vagy ilyen tárgyú tanulmánygyűjtemények jelennek meg, igen örvendetes kivétel. Peter Schmitter és Achim Eschbach a szemiotikatörténet egészére vonatkozó elképzeléseiket összegezik. Majd az ógörög szimptomatológiától a Port Royal-kör eucharisztikus logikájáig olvashatunk elemző írásokat. A „modern" szemiotika kibontakozásának idejéből Diderot, Hegel, Humboldt, Peirce, Frege és Saussure kaptak tanulmányokat. Minthogy Ők általában jól ismert szereplői a szemiotikatörténetnek, az itt közölt írások már nem első bemutatások, hanem reflexiók korábbi tanulmányokra, újraértékelések, viszontválaszok, illetve „vissza a tényekhez !" jellegűek. Az utolsó csoportba jutott Wittgenstein, illetve a filozófiai szemiotika. Az egyes dolgozatok igen gondosak, alapos (nem túlméretezett) forráshivatkozással, jegyzetapparátussal. Köztudott Eschbach igen jó kapcsolata magyar szemiotikusokkal. Mégsincs magyar dolgozat a kötetben. Ennek az az oka, hogy nálunk ilyen színvonalon nem foglalkoznak sem a magyar, sem az egyetemes szemiotikatörténettel. Talán Kanyó Zoltán néhány tanulmánya (pl. Semantik für Heimatlose Gegenstände. Die Bedeutung von Meinongs Gegenstandstheorie für die Theorie der Fiktionalität. In : Studia Poetica [Szeged] 3 (1980) : 3 —114), vagy Kelemen János filozófiai-szemiotikái analízisei (1. pl. A nyelvfilozófia kérdései Descartes-tól Rousseauig. Budapest 1977. — „A nemes hölgy és a szolgálóleány". Tanulmányok. Budapest 1984) kaphatott volna helyet a kötetben. Józsa Péter rendkívül érdekes Lévi-Strauss analízise (a Lévi-Strauss, strukturalizmus, szemiotika. Budapest 1980. több fejezetében) is figyelembe vehető lett volna. Minthogy biztosak lehetünk abban, hogy Eschbach folytatja a Foundations of Semiotics c. könyv-