Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3
A MODALITÁS FOGALMÁRÓL 33 Most már azt mondhatjuk, hogy a logikai hagyomány inkább a kijelentésattitűdökkel azonosítja a modalitás fogalmát, a nyelvészeti hagyomány ezzel szemben inkább a beszélői attitűdökkel. Láttuk azonban, hogy a kettő között igen szoros a kapcsolat. Ezért a logikai és a nyelvészeti igényeknek egyaránt eleget tehetünk avval, ha a modalitáshoz tartozónak tekintjük mind a kijelentésattitűdöket, mind pedig a beszélői attitűdöket.50 Azt, hogy ezek közül csak a nem faktívakat vegyük-e figyelembe vagy a faktívakat is, a modalitás értelmezésétől függ. És itt ismét visszakanyarodhatunk a modalitás általános definíciójának a kérdéséhez. 9. A modalitás általános definíciója Láttuk, hogy a beszélői attitűdök nyelvi kifejezőeszközei szerkezeti kritériumok segítségével különíthetők el a mondatokban a kijelentéstartalomhoz tartozó nyelvi elemektől. A nem faktív beszélői attitűdöknek a faktívaktól való megkülönböztetése pedig szemantikai szempontok alapján történik. A kijelentésattitűdöket kifejező predikátumokat az egyéb hogy kötőszós mellékmondattal álló predikátumoktól ezzel szemben már nem tudjuk szerkezeti kritériumok alapján elválasztani. A kijelentésattitűdökről azt mondtuk, hogy azok a beszélőnek értelmi, érzelmi vagy akarati állapotát fejezik ki, s hogy ez az állapot a kijelentéstartalomra (a kijelentéstartalomban ábrázolt valóságra) irányul. Nyilvánvaló, hogy ezt az irányulást azzal jellemezhetjük, hogy a szóban forgó predikátum az ,,x . . ., hogy p' " — keretben szerepelhet. Az is eléggé világos, hogy mikor fejez ki egy predikátum állapotot. (így például állapotot jelentő predikátummal nem válaszolhatunk olyan kérdésekre, mint pl. ,,Mit csinálsz?" vagy ,,Mi történt?). Azt viszont, hogy mikor fejez ki egy predikátum értelmi, mikor érzelmi és mikor akarati állapotot, már csak úgy dönthetjük el, hogy feltételezzük, hogy vannak definiálatlan alapkategóriáink, pl. TUD, ÉREZ, AKAR, és aztán megnézzük, hogy a szóban forgó predikátum ezek közül melyikre vezethető vissza (melyiket tartalmazza szemantikai szerkezetében). Láttuk azt is, hogy a beszélői attitűdök ugyanilyen viszonyulást fejeznek ki, csakhogy ezt egészen másképp teszik. A beszélői attitűdöt kifejező nyelvi elemek nem predikátumok s nem tartoznak a mondat propozicionális részéhez. Azt is tudjuk, hogy az érzelmi-értékelő viszonyulás jár általában együtt a faktivitással. Amennyiben csak a nem faktív attitűdöket számítjuk a modalitáshoz, akkor az értelmi-akarati viszonyulást kifejező attitűdök vizsgálatára szorítkozhatunk. A kérdés mármost az, hogy van-e valami közös a különböző értelmiakarati attitűdökben (függetlenül attól, hogy az attitűdöt propozicionálisan vagy nem propozicionálisan fejezzük-e ki), ami a modalitás lényegére rávilágítana. Úgy tűnik, hogy itt ismét a lehetséges világok elmélete nyújthat nekünk némi segítséget.51 Gondolkodásunk egyik jellegzetessége, hogy a dolgok menetét általában nemcsak egyféleképpen képzeljük el, több lehetőségre is 50 A modális logikát — legalábbis ma még — nem érdeklik a kijelentéshez nem tartozó nyelvi elemek, s így a beszélői attitűdöt kifejező nyelvi elemek jelentése. Azt is meg kell jegyeznünk azonban, hogy a nyelvészeti hagyománynak is van olyan vonulata, amely a modalitást a kijelentésattitűdökhöz kapcsolja. Vö. pl. Bally „modalité explicite" fogalmát (Bally 1942). 51 Vö. a 8 —9. lapot. • 3 Nyelvtudományi Közlemények 88/1 — 2.
