Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

A MODALITÁS FOGALMÁRÓL 31 zata. Ilyen például a kételkedik, kétell, gyanít, sejt, amelyek módosító mondatrészletként nem szerepelhetnek. Ehhez még egy további probléma is járul : vannak ugyanis olyan módosító mondatrészletek, amelyeknek propozicionált változatai nem lehetnek kijelentésattitűdök. Ilyenek az azt mondják, hogy . . ., hallom, hogy . . ., bevallom, hogy . . . Ebből egyértelműen az következik, hogy a propozicionálhatóság önmagában nem döntheti el azt, hogy valami a modalitáshoz tartozik-e vagy sem. Ez persze nem változtat annak a megfigyelésnek a helyességén, hogy éppen a kognitív és emotiv állapotot kifejező és hogy kötőszós mellékmondatot is megengedő vagy ilyent megkövetelő predikátumokra jellemző, hogy módosító mondatrészletként is szerepelhetnek, és fordítva, a módosító mondatrészletek többsége kognitív vagy emotiv állapotot fejez ki, propozicionált változataik pedig hogy kötőszós mellékmondattal állnak (fakultatíve vagy kötelezően).44 A fent jelzett problémát általánosabban így fogalmazhatjuk meg. Nem valószínű, hogy a természetes nyelvekben egy-egy értelmű megfelelést találunk a kijelentésattitűdök igéi és a módosító mondatrészletek igéi között. Ebből az következik, hogy azt a kérdést, hogy mi számít kijelentésattitűdnek, nem dönthetjük el a módosító mondatrészletek (tehát a propozicionálhatóság) alapján. Nem világos, hogy kijelentésattitűdnek tekintendők-e a kognitív vagy emotiv állapotot kifejező módosító határozók propozicionált változatai is, mint pl. valószínű, hogy . . ., lehetséges, hogy . . .45 A kérdésre az alábbiakban még visszatérünk. A módosító szók, módosító határozók és módosító mondatrészletek bizonyos szerkezeti tulajdonságok alapján határozhatók meg.46

Szerkezeti tulajdonság a propozicionálhatóság is. A faktív—nem faktív attitűd megkülönböztetése azonban már szemantikai meggondolásokon alapszik. Ugyancsak szemantikai jellegű meglátás az, hogy a kijelentésattitűdök kognitív vagy emotiv állapotot fejeznek ki. Ha mármost a modalitást tisztán bizonyos szerkezeti tulajdonságok alapján határoznánk meg, akkor ugyanabba a hibába esnénk, mint azok, akik a modalitást egy szóosztályhoz (pl. a modális segédigék osztályához) kötik. A propozicionálhatósággal kapcsolatos problémák is arra utalnak, hogy a szerkezeti tulajdonságok nem pótolhatják a modalitás szemantikai (fogalmi) meghatározását. Mielőtt egy ilyen meghatározásnak a körvonalait ismertetném, még néhány szót kell szólnom a propozicionálhatóságról és a kijelentésattitűdökről. Eddig azt láttuk, hogy a módosító szók csak kivételesen propozicionálhatók szemben a módosító határozókkal és módosító mondatrészletekkel, amelyeknél a propozicionálhatóság általános 44 Ezt az összefüggést már Urmson észlelte (Urmson 1952). 45 A

valószínű, hogy ... a valószínűnek tart, hogy . . . elliptikus változata, a lehetséges, hogy . . . pedig a lehetségesnek tart, hogy . . . -é. Érdekes megfigyelni, hogy a lehet, hogy . . . -nak nem feleltethető meg hasonló szerkezet, *lehetnek tart, hogy . . . nincsen. Talán ez is arra utal, hogy a lehet, hogy . . . szintén kötőszóval együtt megmerevedett főmondat (Molnár 1968. 48). Ha a lehet mindkét esetben hangsúlytalan, akkor aligha van különbség a következő két mondat között: Pisti a kertben lehet és Lehet, hogy Pisti a kertben van. Az utóbbi mondat is beszélői attitűdöt fejez ki. Ha viszont ebben a mondatban a lehet hangsúlyos, akkor ugyanazt jelenti, mint a lehetséges, azaz puszta lehetőséget („nincs kizárva, hogy . . ."). 46 Vö. Molnár 1968.