Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

24 KIEFER FERENC Az értelmező szótárból megtudjuk, hogy (56) (a)-ban a jaj testi fájdalmat fejez ki, (56) (b)-ben nagyfokú fáradtságot, (56) (c)-ben ijedséget, (56) (d)-ben bosszúságot és (56) (e)-ben nemtetszést. Ha ez így van, akkor mi a különbség (56) (a)-(4) és (57) (a)-(e) között? (57) (a) Nagyon fáj ! (b) De elfáradtam ! (c) De megijedtem ! (d) Ne zavarj már ! (e) De csúnya ! Végül az indulatszó tagolatlan mondat jellegéből következik, hogy a beszélői attitűd nyelvi kifejezőeszközeivel ellentétben önállóan is használható: Jaj!, Hü!, Hajrá!, Enyje!, Pfuj! stb. Persze az is nyilvánvaló, hogy a nyelvi kategóriák nem mindig különülnek el egymástól élesen. Föntebb már utaltunk arra, hogy nem mindig van világos határ a módosító szó és az indulatszó között. Ebből adódik, hogy az indulatszók egyike-másika néha beszélői attitűdöt is kifejezhet. 7. Faktív és nem faktív attitűdök Eddigi példáinkban olyan attitudinális operátorok fordultak elő, amelyek mindenekelőtt a beszélő bizonytalanságát vagy bizonyosságának fokát fejezték ki. Az attitudinális operátoroknak van azonban egy másik típusa is. Vö. (58) (a)-(b)-t (59) (a) —(b)-vel! (58) (a) Pisti talán beteg. (b) Pisti biztosan már egészséges. (59) (a) Pisti sajnos beteg. (b) Pisti szerencsére már egészséges. A „talán" módosító szó és a „biztosan" módosító határozó úgy módosítja a „Pisti beteg", illetve a „Pisti már egészséges" kijelentéstartalmat, hogy e két kijelentéstartalom nem válhat kijelentéssé, azaz mondanivalónknak nem képezi részét a „Pisti beteg", illetve a „Pisti már egészséges" kijelentés. Az (59) (a)—(b) mondatokban ezzel szemben más a helyzet. Itt a beszélői attitűd nem vonja kétségbe e kijelentések érvényességét, s mondanivalónk két részből áll : a beszélői attitűd kifejezéséből és egy kijelentésből. Vagyis (59) (a)-val azt akarjuk közölni, hogy Pisti beteg és hogy e tényállással szembeni attitűdünk a sajnálat, (59) (b)-vel pedig azt, hogy Pisti már egészséges, s hogy ezt a tényállást szerencsésnek tartjuk. Afelől, hogy a megfelelő tényállások fennállnak, a beszélőnek nincsen semmi kétsége. Nevezzük el a „talán", „biztosan" típusú attitűdöket nem faktív attitűdöknek, a „sajnos", „szerencsére" típusúakat pedig faktív attitűdöknek. Faktív attitűdök esetén a p' kijelentéstartalomnak megfelelő kijelentés igaz, nem faktív attitűdök esetén ezzel szemben a p' kijelentéstartalomnak nem felel meg kijelentés. Könnyen látható, hogy a kétféle attitűd tartalma is más. Fentebb már utaltunk arra, hogy a nem faktív attitűdök a beszélő bizonytalanságát vagy