Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

22 KIEFER FERENC (48) (a) Pisti talán beteg? (b) (Qu, (TALÁN, 'Pisti beteg')) Feltételezhető, hogy a mondat modális alapértékét kifejező operátornak van a mondatban a legtágabb hatóköre (szkópusza), és ha a mondatban még kiegészítő modális értéket kifejező operátor is előfordul, akkor ez az oerátor szükségképpen az előbbi hatókörébe esik. A modális alapértéket vagy az egyéb modális értéket meghatározó operátorokat együttesen attitudinalis operátoro knak nevezhetjük. Az attitudinalis operátorok gyökeresen különböznek a kijelentésekkel műveleteket végző propozicionális operátoro któl (pl. tagadás, konjunkció, diszjunkció). Attitudinalis operátorok sohasem tartozhatnak egy propozionális operátor hatókörébe, hiszen egy attitudinalis operátor olyan mondatot eredményez, amely nem lehet kijelentés, márpedig a propozicionális operátorok csak kijelentésekkel végezhetnek műveleteket. Ez a magyarázata annak, hogy azok a mondatok, ahol az attitudinalis operátor a tagadás hatókörébe esik (pl. „Nem igaz, hogy Pisti talán beteg"), egyértelműen rosszak. És ez magyarázza meg azt is, hogy a különböző modális értéket hordozó mondatok miért nem koordinálhatok. Az azonos modális értéket hordozó mondatok természetesen koordinálhatok, mégpedig azért, mert a koordinálást az attitudinalis operátor hatókörében végezzük el. Legyen A egy attitudinalis operátor, p' és p" pedig két kijelentéstartalom. A következő összefüggés érvényes : (49) (A, p') és (A, p") = (A, (p' és p")) Természetesen a Deci esetében sem eshet a Decl-nek megfelelő beszélői attitűd a tagadás szkópuszába, beszélő igaznak tartja p'-t" nem tagadhatjuk, de a kijelentéstartalom természetesen lehet tagadott értelmű. A mondat valóságábrázoló volta a Deci attitűd következménye. Ha ti. a beszélő igaznak tartja a p' kijelentéstartalmat, akkor p' megfogalmazható a valóságra vonatkozó kijelentésként. Vagyis egy mondat akkor és csakis akkor valóságábrázoló, ha szemantikai szerkezete a Deci operátort tartalmazza. A nem valóságábrázoló mondat tehát azért nem valóságábrázoló, mert szemantikai szerkezetében nem a Deci operátor szerepel. Térjünk most vissza egy pillanatra a (31) (a) —(b) példákhoz, amelyeket az egyszerűség kedvéért megismétlek. (50) (a) Valószínű, hogy Pisti otthon van. (b) Pisti valószínűleg otthon van. Az (50) (a) mondatról azt mondtuk, hogy valóságábrázoló, az (50 (b) mondatról pedig azt, hogy nem valóságábrázoló. Ugyanezt a különbséget figyelhetjük meg a következő mondatoknál is. (51) (a) Föltehető, hogy Pisti otthon van. (b) Pisti föltehetőleg otthon van. Ha felírjuk mondataink szematikus szemantikai szerkezetét, akkor most már világossá válik az (a) és (b) mondatok közti különbség. Vö.