Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Kisebb közlemények - Fodor István: Tizenegy-tizenkilenc, huszonegy-huszonkilenc szláv tükörszó? Tizenegy-tizenkilenc and huszonegy-huszonkilenc: Slavic Calques in Hungarian?] 189

TIZENEGY - TIZENKILENC, HUSZONEGY - HUSZONKILENC 193 létezhetett kifejezés a tízre, pl. valamilyen nehézkes összetétel (mondjuk 7+3), amelyet a rövidebb tíz kiszorított. Reichenkorn még egy érvvel hozakodik elő a szláv hatás mellett (162), hogy egy esetleges ellenvetést kiküszöböljön. Nyelvünkben a szóban forgó számnevek tízesei megelőzik az egyeseket, a szláv és a balkáni nyelvekben a szórend éppen fordított, először következnek az egyesek és csak utána a tízesek, köztük pedig a helyviszonyt kifejező prepozíció áll. Reichenkorn úgy véli, hogy a magyarban a tízesek és egyesek sorrendje nem lehetett más, mert a nyelv szórendje így követeli meg, ez ugyanis a „dativusos" és „genitivusos" szerkezetek szokásos szórendje, eszerint kell, hogy a számneveké is kialakuljon. Reichenkorn érvelése azonban nem fogadható el. A magyar szórend nemcsak ma sokkal kötetlenebb, hanem a 15. század előtt sem volt annyira kötött, amikor a szláv hatás még érvényesülhetett a számnevekre, ti. amikor a szláv szerkezet még elemezhető volt az anyanyelvi beszélők számára. A vizsgált számnevek struktúrája különben nem azonosítható a részeshatározós és birtokosjelzős kapcsolatokéval, hanem a jelöletlen helyhatározós kapcsolatok sorrendje az irányadó. Igaz, hogy ebben a vonatkozásban Reichenkorn érvelésének cáfolata nehezebb, mert a jelöletlen határozós szerkezet viszonylag újabb fejlemény a magyarban, korábban a való igeneves kapcsolatok voltak általános használatban. Mégis találunk elvétve példát a régiségben a fordított szórendre. Erre utalt Hámori Antónia (1954) kiemelvén, hogy különösen címekben fordul elő, pl. Bornemissza Péter Elektra-fordításában (1558): Tragoedia magyar nyelven. A Szabács viadalában (idézi Imre Samu 1958. 18 és 235) találjuk ezt a mai helyesírással átírt sort: Fejérvárnál az Dunán valókot. A Bécsi Kódexben CBogner Mihály 1912. 17) hasonló szerkezetű mondat akad: Ur kedig erezte nagzelet a tengerbe. A magam ad hoc gyűjtéséből két példát idézek. A Guary Kódexben találjuk ezt a mondatot (Nyelvemléktár XV. 1908.135): Azért meltan peldaztatec az zent alázatosság az holdon ... A Nádor Kódex (Nyelvemléktár XV. 1908. 184—185) egyik kitétele így szól: De egzőr megvagon teremtvén . . . nem zikseg eleztesre . . . Semmi kétség nem fér tehát hozzá, hogy a szláv mintával teljesen azonos egy(az)tízen, kettő(azJlízen stb. számnevek kialakulhattak volna és megmaradhattak volna. A magyar 11 — 19 és 21—29 közti számnevek szerkezete — ezt hangsúlyoznom kell a probléma elmélyedtebb vizsgálata szempontjából — gyökeresen különbözik a szlávtól. Az egyesek és a tízesek sorrendje épp a fordítottja egymásnak, a magyar helyviszonyraggal fejeződik ki, a szláv prepozíciós locativusszal — ez persze a kétféle nyelvrendszer alapvető különbségéből fakad —, és a magyar szerkezet terjedelme nagyobb a szlávénál (ez analógiás úton is keletkezhetett). A szláv számnevek 11 — 19 közt ma elemezhetetlenek, a magyar elemezhető, de a korai középkorban, a honfoglalástól a 15. századig még a szláv számnevek is elemezhetők voltak, ez tehát a tükörszóelmélet elfogadása elé nem állít akadályt. Az imént utaltam arra, hogy idegen elemek beépítése a számrendszerbe gyakori eset a világ minden táján. Miért emelem ki akkor a kétféle szerkezet különbségét? Éppen ez a dolog lényeges. Egyes számnveket, esetleg a teljes számsort nem nehéz átvenni, ehhez nem kell az idegen nyelv alapos ismerete. Nemcsak a száz idegen számnév a magyarban, hanem az ezer (és a tíz) is jövevényszó, és persze a millió és milliárd is. A japán saját számnévi rendszere 1-től 10-re sorvadt, de ehelyett is gyakrabban használja a kínai eredetű számsort. 13 Nyelvtudományi Közlemények 88/1—2.