Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

A MODALITÁS FOGALMÁRÓL 17 angol mondatok mindegyikében nem modális ige szerepel, a mondatok német megfelelőjében viszont ott szerepel a modális segédige.25 (33) (a) The house is to be sold. (b) Das Haus muss verkauft werden. He wants to come. Er will kommen. He would like to come. Er möchte kommen. He is supposed to come. Er muss kommen. (37) (a) He claims to be an actor. (b) Er will Schauspieler sein. (38) (a) The film is said to be good. (b) Der Film soll gut sein. Furcsa következtetés lenne, ha azt mondanánk, hogy a német modálisan fejezi ki azokat a jelentéseket, amelyeket az angol nem modálisan ábrázol. Inkább az a helyzet, hogy az angol azokat a modális jelentéseket, amelyeket a német a (33) (b) —(38) (b) mondatokban modális segédige segítségével fejez ki, nem modális segédigékkel fogalmaz meg. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a modalitás fogalma nem támaszkodhat a modális segédigéknek egy morfológiailag és szintaktikailag meghatározott egységes osztályára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy értelmetlen vállalkozás lenne a modális segédigék (ahol ez a kategória létezik) jelentéseit vizsgálni. Mindenképpen hiba lenne azonban, ha a modalitást ezeknek a jelentéseknek az összességével azonosítanánk. A magyar nyelvtanírási hagyomány általában nem szokott a módbeli segédige kategóriájával számolni. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a kategória a magyarban is létezik. Módbeli segédige a magyarban a kell (amely kétjelentésű : „szükséges", német müssen és „szüksége van", német brauchen, a kell csak az előbbi értelemben módbeli segédige, utóbbi értelemben teljes értékű ige), a tud (amely szintén két jelentésű : „képes", német können és „ismerete van", német wissen, a tud ismét csak az első jelentésben módbeli segédige), a bír („képessége, ereje van valamire"), a lesz (abban az értelemben, hogy „valószínű, hogy van; lehet"), a szabad (amely igei végződést is felvehet : szabadott, szabadna). Ebből a felsorolásból már világos, hogy miért nem szoktunk a magyarban módbeli segédigékről beszélni. Ezek az igék (módbeli használatukban) nem mutatnak ugyanis egységes morfológiai-szintaktikai viselkedést. A tud-n&k és a 6ír-nak teljes a paradigmája, a kell csak személytelenül használható (harmadik személyben), a lesz ragozhatatlan, a szabad tulajdonképpen melléknév defektiv igei paradigmával. Ehhez járul, hogy az említett igéknek a módbeli jelentésen kívül van más jelentésük is. Fentebb már utaltunk arra, hogy a módosító szók, a módosító határozók és a módosító mondatrészletek is többnyire beszélői attitűdök nyelvi kifejező-25 Vö. Calbert 1975. 4—5. 2 Nyelvtudományi Közlemények 88/1 — 2.