Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Honti László: Széljegyzetek instabil tövű igéink történetéhez [Randbemerkungen zur Geschichte der ungarischen Verben mit instabilem Stamm] 49

INSTABIL TÖVŰ IGÉINK 59 paradigmasorbéli alakok állnak szemben vagy fordítva : alwthwnk, felcywihem, fekewihônk—fekennem, fekőnneiec (felt. m.), alonnom (főn. in.) (TelK), eskwtem, eskwtetek—fekenneek (felt. m.), alony (főn. in.) (VirgK), alwttanak, eskwttel, eskwttek—alwnanak, fekewneek (felt. m.), alwny, fekewny, eskewny (főn. in.) (ÉrdyK). E tanulságok a RMG1. anyaga alapján megerősíthetők. Mindezen felül természetesen az sem érdektelen, hogy milyen arányban fordulnak elő egy-egy kódexben az aluttam ~ alutam, alunni (aludni) ~ aluni stb. változatok. Ezt könnyűszerrel egyelőre csak a Jókai-Kódex anyagán nézhetjük meg Jakab László és Kiss Antal „A Jókai-Kódex ábécérendes adattára" (Debrecen 1978) c. munkája segítségével : múlt idő (az e. sz. 3. személyt nem számítva) : alszik fekszik nyugszik feltételes mód alszik fekszik nyugszik főnévi igen«v alszik fekszik nyugszik Tehát egy rövid mássalhangzós adattal szemben öt a hosszú mássalhangzósok száma. Hogy ez nem lehet véletlen, azt megerősíti az egyszótagú instabil tövű igék megfelelő alakjainak írásmódja (1. alább). Az eddigiek aligha hagyhatnak kétséget abban a tekintetben, hogy a tt-s és nn-es alakok korábbi keltezésűek és lényegesen gyakoribbak. Ez persze nem jogosít fel semmiféle kronológiai következtetésre, hiszen dőreség lenne azt hinni, hogy itt pl. tt ~>t (aluttam > alutam) változás kezdetének lennénk a tanúi. Nyilván csak arról lehet szó, hogy a kódexírók nem mindig olyan mássalhangzó-kvantitást vetettek papírra, mint amilyent ejtettek. Ennek bizonyítéka pl. az, hogy a mënni a JókK-ben hatszor meny, tizenkétszer pedig menny (ill. menned, mennetek) betúsorú. A Horváth által felhasznált nyelvtörténeti anyag alapján nem állíthatjuk sem azt, hogy a t-s, n-s alakok az eredetibbek a tt-s, nn-es formákkal szemben, sem azt, hogy az alud- stb. d-je a cselekëd- típusú igékkel kölcsönhatásba kerülve jelent volna meg. Károly Sándor A Bécsi kódex nyelvtana szótárszerű feldolgozásban c. munkájában a nyugszik szócikkében *nugodtőváltozattal is számol (i. m. 92), „amely ebben a formájában nem fordul elő a kódexben", viszont az alszik (i. m. 29) és a fekszik (i. m. 46) alatt nem találunk ilyen kikövetkeztetett tőváltozatokat, noha e három ige azonos módon viselkedik a kódexben tő tani szempontból. t tt 2 n nn - 1