Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - A. Molnár Ferenc: Igei-névszói kettős (hármas) szófajúság az ősmagyar korban [Nomen-Verba im Urungarischen] 37

IGEI-NÉVSZÓI KETTŐS SZÓFAJ ŰSÁG 47 Kiss JENŐ (1972), A jövevényigék meghonosítása a finnugor nyelvekben (Észrevételek a finnugor nyelvek szófajjelölésének kérdéséhez). NyK 74: 299—334 Kiss JENŐ (1974), Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben. NyK 76: 3—22 KLEMM ANTAL (1937), A szófajok történetéhez. MNy 33: 316—322 KLEMM ANTAL (1928—1942), Magyar történeti mondattan. Budapest. 43—44 A. KÖVESI MAGDA (1977), A finnugor nomenverbumok kérdéséhez. MNy 73: 188—194 LAZICZITTS GYULA (1942), Általános nyelvészet. Budapest. 39—40 LIGETI LAJOS (1962), Gombocz a török nomen-verbumokról. MNy 58: 464—466 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I—III. Főszerk. BENKŐ LORÁND. Budapest. 1967, 1971, 1978 ® Magyar nyelvtörténeti szótár. I—III. Szerk. SZARVAS GÁBOR és SIMONYI ZSIGMOND. Budapest. 1890, 1891, 1893 A magyar szókészlet finnugor elemei. I—III. Főszerk. LAKÓ GYÖRGY. Budapest, 1967, 1971, 1978 ® Magyar Tájszótár. Szerk. SZINNYEI JÓZSEF. I—II. Budapest. 1893—1896, 1897—1901 MÉSZÖLY GEDEON (1936), A láp szó eredete és rokonsága. SzegFüz 3: 87—143 A. MOLNÁR FERENC (1983), Etimológiai és jelentéstani megjegyzések néhány finnugor ige-névszóhoz. In: Uralisztikai tanulmányok (Hajdú Péter 60. születésnapja tiszteletére). Szerk. BERECZKI GÁBOR és DOMOKOS PÉTER. Budapest. 275—283 H. MOLNÁR ILONA (1972), Az ún. mély szerkezet kategóriáinak kérdéséhez, különös tekintettel az igére. NyK 74: 90—120 ® MUNKÁCSI BERNÁT (1890—1896), Votják szótár. Lexicon lingvae Votiacorum. Budapest MUNKÁCSI BERNÁT—KÁLMÁN BÉLA, Vogul szótár. Kézirat PAIS DEZSŐ (1950), Mondatrészek—beszédrészek. MNy 46: 296—309 PAPP ISTVÁN (1956), Az ősi szófajok. In: Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Szerk. BÁRCZI GÉZA és BENKŐ LORÁND. Budapest. 29—35 POPPE, NICHOLAS (1965), Introduction to Altaistic Linguistics. Wiesbaden. 192—193 PROHÁSZKA JÁNOS (1953), Névszóul és igéül egyaránt használt szavak. Nyr 77: 48—56 RAVILA, PAAVO (1953), Sanaluokat, erityisesti uralisia kieliä silmällä pitäen. Virittäjä 57: 41—50 RAVILA, PAAVO (1957), Die Wortklassen, mit besonderer Berücksichtigung der uralischen Sprachen. JSFOu 59/3: 1—13 RÉDEi, KÁROLY (1970), Die syrjänischen Lehnwörter im Wogulischen. Budapest N. SEBESTYÉN IRÉN (1957), Szamojéd jelzős szerkezetek. NyK 59: 49—58 N. SEBESTYÉN, IRÉN (1959), Zur Frage der Entwicklung uralischer Wortarten und uralischer attributiver Konstruktionen. ALH 9: 38—115 SIMONYI ZSIGMOND (1909), Igék és névszók. Nyr 38: 241—247 STEINITZ, WOLFGANG (1966—1980), Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache. 1—9. Lief. Berlin TEMÉSI MIHÁLY (1961), A szófaji értékek változásai. In: Nyelvtani tanulmányok. Szerk. SULÁN BÉLA. (Budapest. 69—88 VÉRTES EDIT (1963), Brondal szófajelmélete. ÁNyT 1: 325—338 WICHMANN, YRJÖ—T. E. UOTILA (1942), Syrjänischer Wortschatz nebst Hauptzügen der Formenlehre. Helsinki WIEDEMANN, F. J. (1880) [új kiad. Bloomington, 1964], Syrjänisch—Deutsches Wörterbuch. St. Petersburg WIKLUND, K. B. (1892), Nomen-verba im lappischen. JSFOu 10: 211 — 216 ® ZELLIGER ERZSÉBET (1983), Az igévéi kapcsolatos szófaj váltásokról. MNy 79: 300—309 A műszók értelmezése3 Kettős szó fajú szó: Olyan szó, amely jelentéstartalom, mondatbeli szerep és alak* viselkedés szempontjából két szófajba is beletartozik. Egy konkrét mondathelyzetben azonban általában mindig eldönthető, hogy melyik szófaji értékben szerepel. Nomen-verbum: Kettős szófajú ige-névszói.4 3 ,,A

magyar nyelv történeti grammatikája" c. kézikönyvben az egyes fejezetek műszavai külön részként, összesítve fognak szerepelni. 4 A

nomen-verbum műszót egy ősi, „differenciálatlan" szókategória jelölésére is használták, használják.